Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

260 Hajdú Lajos Hasonló körültekintéssel zárta le ugyanez a Tábla Zgyirka János és öccse, Tódor emberölési perét is. őket azzal vádolta az ügyész {borbátvizi Bája József alispán), hogy megölték Tát Jánost és ezért halálbüntetést kért rájuk. A bíróság viszont megállapította, hogy Zgyirka János tettét saját életét védelmezve követte el, ugyanis a részeg állapotban lévő sértett berontott házába, ott megtámadta és földhöz vágta őt, több sebet okozva neki és a földön fekvő vádlott csak ekkor vette elő kését, amellyel támadóját hasba szúrta és Tat János e szúrás következtében meghalt. A Tábla szerint az áldozatot ,,jogtalan támadónak és a civakodás kezdeményezőjének kell tekinteni", aki törvénytelen cselekedetet hajtott végre és vele szemben a vádlott az önvédelem természetes jogát gyakorolta, ezért az ügyész által kért halálbüntetés kiszabását a bíróság nem tartotta alkalmazhatónak. Bizonyos — a jelentésben nem részletezett — okok miatt azonban úgy vélekedett, hogy a vádlott valamicskével túllépte a jogos védelem határát, ezért 40 botütés elviselésére marasztalta, öccsét viszont, aki a tanúk vallomása szerint bátyja segítségére sietett és sem tanáccsal, sem cselekedetével nem járult hozzá a megölt személy halálához — minden vád alól felmentette.

109 Olyan esetek is előfordultak azonban, hogy a bíróság azért szabott ki viszonylag enyhe büntetést, mert úgy ítélte meg, hogy a sértett haláláért nem tehető közvetlenül felelőssé a vádlott. Kolozs Állandó Táblája is így döntött Petru Dumitru perében: a vádlott fejbe verte Pópa Vasziliet, súlyos sebet okozva fején és az áldozat 8 nap múlva meghalt. A bíróság azonban a vizsgálati anyag alapján úgy ítélte meg, hogy az áldozat elhanyagolta sebe gyógyítását, a verekedést követő napokban is állandóan ivott és agóniája során ő maga sem Petru Dumitrut tartotta balsorsa okának. A tábla a mérlegelés során figyelembe vette még, hogy a vádlott „megbékéllett" az elhunyt családjával, ő maga is beteges — ezért mindössze 25 botütés elviselésére kötelezte és intézkedett, hogy utána bocsássák szabadon.

110 Máskor viszont „salamoni" ítéletet hozott egy-egy bíróság, ha az elkövető személyét és felelősségének mértékét nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Ezt tette Hunyad Állandó Táblája is Pintya Cigány és János Pityika emberölési perében, őket azzal vádolták, hogy az éjszaka sötétjében valamelyikük kapával agyonütötte Létzi Cigányt. Az elkövetők személyét illetően semmi kétsége nem volt a bíróságnak, hiszen a két gyanúsított a cselekmény elkövetése után azonnal elfutott, márpedig ,,a vádlottak elmenekülését a cselekmény hallgatólagos beismerésének kell tekinteni" ( a két szökevényt azonban az összefutott emberek a „folyamatos üldözés" során gyorsan elfogták). Azt viszont már nem tudták megállapítani, hogy a két vádlott közül ki mérte a halálos ütést az áldozat homlokára. Jelentkezett ugyan tanúnak az áldozat felesége és fia, Ők azt állították, hogy látták, amint az áldozatot Pityika lefogta, míg Pintya fejbe verte, e vallomásokat azonban a Tábla elfogultság (a megölt cigánnyal való vérségi és élet kapcsolat) miatt nem vette figyelembe — a jog előírásainak megfelelően, ezért döntött úgy, hogy mindkét vádlott egy évet töltsön el börtönben (az ítélet meghozásának napjától számítva) és a szabadságvesztés-büntetés kezdetekor, valamint befejezésekor 50—50 botot verjenek rá mindegyikükre.

111 »ós OL, F-46: 5980/1783. ""OL, F-46: 8852/1783. 111 Uo.