Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 259 kihirdetése után a szókház előtt azonnal megkapta, a másik 50-ről pedig a bíróság úgy rendelkezett, hogy azt az egy év leteltével a cselekmény elkövetése helyén verjék rá.

106 Verekedés során (vagy miatt) beállott haláleseteknél (amikor többen is forgatták a fütyköst mindkét oldalon) sokszor okozott gondot a bíróságnak annak bizonyítása, hogy ki mérte az áldozatra a halált okozó ütést. Hunyad törvényszéke a Seldusán Petra elleni perben viszonylag könnyű helyzetben volt: a vádlott maga vallotta meg, hogy a halálos ütést (amelynek következtében a sértett másnap meghalt) ő mérte Móré Mihály nemes fejére. Ügyvéde azonban védencét menteni kívánván azt állította, hogy az saját maga védelmében ütött, a földön fekvő Móréra pedig nem ő mérte a halálos csapást, hanem valamelyik verekedő társa. A bíróság ennek ellenére bizonyítottnak tekintett© a vádlott bűnösségét, mert ítélete szerint a földön fekvő Mórét nem társai verték fejbe, hanem ő maga tette ezt, egy földre bunkózott ember pedig már nem jelent életveszélyt egy másik ember számára (ilyennel szemben a jogos védelem eszközeivel nem élhet). A bíróság leszögezte azt is, hogy ítélete meghozásánál egy régi jogelv vezette, amely szerint „ha többen vesznek részt a verekedésben egymást kölcsönösen segítve és valakit elegendő ok nélkül megölnek, azt akinek a keze által követtetett el az emberölés — halállal kell büntetni". Ennek megfelelően Seldusán büntetése pallos, ezt azonban a Tábla szerint annál is inkább megérdemli, mert a Hármaskönyv II. Részének 42. Címe és 5.§-a szerint „aki nemest megver, vagy még inkább, aki megöli — halállal büntettessék". A vádlott viszont „Móré Mihályt, a kétségtelen nemest nemcsak megverte, hanem meg is ölte, ez saját vallomásából olyannyira világos, hogy ellenkezőjét soha nem lehet bizonyítani".

107 A mácsói Torna János és Torna Tógyer ellen emberölés miatt indult perben azonban Hunyad törvényszéke már nehezebben tudott dönteni. B vádlottak azért kerültek ítélőszék elé, mert egy tömegverekedés során a két testvér közül János adta azt az ütést Kostabe Petrunak, amely következtében földre zuhant és másnap meg is halt, Tógyer pedig kirobbantója volt a korcsmán kívüli verekedésnek és a sértett — mielőtt életét a halállal cserélte volna fel — másokkal együtt őt is gyilkosnak nevezte meg. A bíróság előbb azt tisztázta, hogy a vádlottak és a sértett nem voltak haragos viszonyban, nem gyűlölték egymást — így semmi jel nem mutat arra, hogy cselekményük szándékos emberölés lett volna. A jog előírásai szerint azonban ha többen, verekedés során követnek el emberölést, halálbüntetést csak arra lehet kiszabni, aki a halálos ütést adta. Torna János beismerő vallomása szerint ő adta le a sértettre azt az ütést, amelynek következtében földre zuhant — az elhunyt azonban rajta kívül több személyt is megnevezett halála okozójaként és testén is több halált okozó sérülés található. Kitől származnak ezek ? A bíróság nem tudta megállapítani, sötét is volt már, amikor a tömegverekedés megkezdődött és annyira zavaros volt ez a ,,csata", hogy a törvényszék joggal feltételezte: a sérültön látható több halált okozó sérülést többen okozták. De kik ? Minthogy e kérdésre megnyugtató választ nem tudtak a bírák adni — Torna Jánost félévi börtönre és 80 botra ítélték, Tógyert pedig 40 botütésre marasztalták.

108 106 OL, F-46: 885271783. 107 üo. 108 Uo.