Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

258 Hajdú Lajos tethetik". A tanúk is azt vallották, hogy amikor a két pakulár „a fejős juhokkal az havason a nagy erdőbe ért", az áldozat „megindult rikojtozva, káromkodva, szidván annyát, keresztit a meddü pásztornak, Molduván Tódornak, az után tsak hamar hallván páltza tsattogást" — ők is odafutottak, de akkor az áldozat már , ,egy fa mellé dőlt, kit is a hátsók ki vivén az esztendába, ott kevés idő múlva meg holt". Ez eddig jogos védelemnek tűnhet, de az áldozat három ütést kapott a fejére, „egy a bal füle mellett, más a feje tetején, harmadik hátul a nyaka vápájánál" volt. Az is kiderült azonban, hogy az ütések közül „furiájában" kettőt a már földön fekvő emberre vert rá a vádlott, így az ügyész indítványát a bíróság elutasította ugyan, de a jogos védelem határainak túllépéséért —• félév börtönnel büntette Molduván Tódort és kötelezte a holtdíj (homagium) megfizetésére is.

104 Az ügyek többsége azonban ital hatására elkövetett halált okozó súlyos testi sértés és ezek részleteinek tisztázásában a vizsgálati szervek bizony nem mindig álltak feladatuk magaslatán. Szintén Háromszék törvényszéke ítélkezett Karátson András ügyében, akit azzal vádolt Kézdi-szék alkirály bírája, hogy egy kalákában Ráduly Máté cigány „rosszul musikálván"', ezért hiába követte meg távozása előtt a kalákásokat, a vádlott testvérével együtt „nyakába czidelét vetvén" kiment a házból, „de hogy hol jártak s mit tsináltak, azt nem tudják a fátensek". Az bizonyos, hogy Máté cigányt valaki megverte, de hogy az ki lehetett, azt senki nem tudta megmondani, hiszen „egy oculatus testis sintsen, aki látta volna", hogy mi történt. Ráduly Máté a kalákát követő 15. napon meghalt, állítólag a vádlottól rossz muzsikálása miatt kapott verés következtében. A tanúk azonban csak mástól hallották, hogy a verést Karátson követte el, azt is elmondták ugyanakkor a „vallók" (többnyire lányok és asszonyok), hogy mások is eltávoztak a kalákából, a vádlott pedig hamarosan visszatért és vígan ropta tovább a táncot — így a bíróság nem tehetett mást, mint kimondja: „edig való tömleczbéli szenvedési is consideratioban jővén simpliciter elbotsáttassék — itiltetik".

105 Olykor viszont (a kutató szemében legalábbis úgy tűnik) túlságosan szigorúak a bíróságok: Kolozs törvényszéke például halált okozó súlyos testi sértésért 1 év börtönre és 2 részletben kiadott 100 bot elviselésére büntette Pópa Isztrátyit Ajtonból. A tényállás: testvére, Pópa Juon együtt iszogatott a korcsmában Kozma Atyimmal a falu egyik legkötekedőbb lakójával. A civakodás, kötekedés ezúttal sem maradt el, olyannyira, hogy az ivóból elfutó Juont a későbbi áldozat „az éjszaka csendjében egy súlyos karóval félfegyverkezve követte" és háromszor meg is sebesítette. Pópa Juon segély kiáltására futott oda hozzájuk a báty, aki egy villanyéllel leütötte Kozma Atyimot, majd utána hazatámogatta, de a kötekedő férfi az ütés következtében 5 óra múlva meghalt. Három seborvos tanúsította, hogy a halál oka az Isztratyi által rámért ütés, a bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy „a támadó megfékezésére egyéb eszköz is alkalmas lett volna", ezért kapta ezt az ítéletet. Azt sem vette figyelembe a Tábla, hogy a vádlott a megholt személy feleségével és családjával „megbékéllett", ez ugyan érvényes és elfogadható, mégis hangsúlyozta, hogy közbűncselekmény elkövetőjével szemben ez nem zárja ki a büntetés alkalmazását. Az is említésre méltó ebben az esetben, hogy ez első 50 botot az elítélt az ítélet 104 OL, F-46: 8852/1783. 105 OL, F-46: 4006/1784.