Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 255 valóra váltására. Maros-szék Állandó Táblája 1783. II. negyedében például 5 személyt ítélt el valamilyen bűntett elkövetése miatt, közülük kettőt tűzzel való fenyegetésért: Simon Mihály (5 havi vizsgálati fogság után) és Rátz Sámuel (4 havi fogvatartás után) egyaránt 25 botot kapott.

93 Ennél enyhébben büntették a gondatlanságból okozott tüzet: Pópa Nikulaj például részegen dohányzott és a pipájából kiesett parázs tüzet okozott (a jelentés nem tér ki arra, hogy a kár mekkora volt, de kisértékű lehetett és a tüzet gyorsan el is olthatták — ha az ítéletlevél nem tartalmaz erre vonatkozó megállapításokat, a kutató joggal feltételezheti, hogy valóban ez történt). Alsó-Fehér törvényszéke ezért 12 botütés elviselésére büntette.

94 Olykor még ennél is kisebb volt a büntetés, sőt — ha a vádló nem tudta bizonyítani a tűzokozó gondatlanságát — a bíróság a vádlottat fel is mentette. Ez történt Fogaras törvényszéke előtt az egyik ottani polgárral is: a vád szerint az ő gondatlansága miatt égett le a háza, a felperes azonban ezt a vádat nem tudta bizonyítani — így a bíróság felmentette.

95 A tulajdon sérelmére elkövetett egyéb bűntettek közül az erdélyi nagyfejedelemségben ebben az időszakban még ritka a sikkasztás, mindössze egy esetben van szó a jelentésben erről a bűncselekményről, ott is csak egyik vádpontként. Alsó-Fehér Állandó Táblája történetesen perbe fogta Gálgya Atyimot, az egyik Diód falu volt bíráját. Az egyik vádpont szerint „meglépett" a falu lakossága által befizetett adó összegével (igaz — ezért már elítélték és kötelezettséget vállalt az Összeg visszafizetésére, ez tehát az ,,előéletéhez" tartozó adat); ezen kívül sok mindent lopott, feltört egy ládát is, sőt még új asszonyt is fogott magának, holott előző felesége még él stb. A vádakat nem sikerült teljesen bizonyítani, illetve — egy hordó lopott pálinkán kívül — minden elorzott dolog visszakerült tulajdonosaihoz, ezért a rá kirótt ítélet: 25 bot.

96 Ugyancsak viszonylag ritka az emberi hiszékenységre mindig magabiztosan építő szélhámia és rendszerint a bíróságok nem is csak ezt írják az ilyennel élő vádlottak rovására, mint Miklósvár-szék Állandó Táblája sem tette ezt Kristó Antal bűnperében (az ügy egyes vonatkozásaival a 23. sz. j. előtt foglalkoztam), Kristó az ítélet szerint sokféle gazságot elkövetett, egyebek között hol kálnokiánus katonának, hol a Siskovics-ezred dobosának, hol pedig nagyváradi „filosophusnak" (az ottani királyi akadémia hallgatójának) adta ki magát — mikor mivel érhetett el nagyobb (anyagi) sikert. Ezen túl azonban ,,hamis leveleket is tsinált, amelyekkel elkoldulgatott", ökröket lopott és egyéb bűntetteket is elkövetett. Ezekért egyszer már halálra ítélték, de „az baróthi tömletzet társaival együtt furuval

f fürésszel, késsel feli rontotta s ell szökött". A bíróság véleménye szerint Kristó hiú reményeket táplált magában, azt hitte, hogy élheti ezt az életet az idők végezetéig, de végül is rajta vesztett, „mostan utolszor meg akadott". Mindezek alapján a Tábla megállapította, hogy „nintsen dhoz megtérő reménnység, aki külömbb, külömbb-féle gonosz tselekedeteit még tanuló korában kezdette, ifjúságában foUytatta", ezért úgy ítélt, hogy „hóhér által feli akasztassák s akasztófán meghallyon" P 93 OL, F-46: 598071783. 94 Uo. 95 OL, F-46: 3306/1783. 96 Uo. 97 OL, F-46: 8852/1783.