Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 253 három font szalonnát, egy darab sajtot és négy kupa égetett bort ijjesztéssel extorgueált" (kicsikart tőlük). Innen egy persányi ember szekerén az ósinkai patakon molnárkodó Szimion Morárt kereste fel, vele elpálinkázgatott egy ideig, majd felment egy „isztinára", ahol megnyúzatott magának egy sánta, kövér juhot. Ennek felét a molnárnak adta, másik felét maga fogyasztotta el (egy katona közreműködésével) a vádi csárdában. Hamarosan elfogták azonban Mundrán. Az ítéletleveléből nem derül ki, hogy milyen erőszakot alkalmazott a vádlott e különféle élelmi cikkek kicsikarásánál (milyen hátránnyal fenyegette meg őket), hiszen ezek a tények azért egy családi hétvégi programnak is részét képezhetnék, a Tábla ítélete mégis két részletben, egymást követő pénteken a piacon kiszolgáltatandó 50 botütés. Ez is csak azért ilyen kevés, „mert lakhelye [a küküllői Lodormány] vezetői addigi magatartásáról jó véleményt adtak".

88 Vannak aztán olyan perek is, amelyek tanúsága szerint a nemesi törvényhatóságok — a középkori felelősségi elvek alapján — egész falut akarnak felelőssé tenni valamilyen súlyos bűntett meg nem akadályozásának ürügyén. Zaránd törvényszéke ezen az alapon vettette börtönbe Ribicze község vezetőit, Szkrofán Igna bírót, valamint Sztán János és Lázár Petru esküdteket, azzal a váddal, hogy nem keltek fel a latrok ellen, amikor azok földesuruk házát kirabolták. A falu vezetői két hónapot voltak vizsgálati fogságban, de a források szerint a Tábla az egész falut meg akarta büntetni a mulasztásért, a gubernium azonban 1783. július 22-én kelt 5499. sz. rendelkezésével utasította a megyét, hogy a befogottakat engedjék szabadon és ez augusztus 13-án meg is történt.

89 Ehhez csak annyi megjegyzés kívánkozik, hogy a Tábla az ügy kapcsán perbe fogta még Juon pópát Ribiczéről, valamint a földesúr szolgálóját is. Előbbit azzal vádolták, hogy ő hívta Mnyára (másképpen Indira) Onn bandáját Ribiczóre az akció végrehajtására, utóbbi (HámkaUrsz) ellen az volt a vád, hogy bűntársa volt a rablóbandának. A pópa ellen — csaknem másfél éves vizsgálati fogság után — nem tudtak semmiféle bizonyítékot találni, csak a rablók és egy-egy tanú vallomásaira támaszkodhattak. A bandavezér ugyanis Arad törvényszéke előtt úgy vallott, hogy a pópa vezette őket az akció végrehajtására; egy tanú pedig „megvallotta", hogy hallotta az egyik rabló kijelentését: „Ezt höszonyülc a ribiczei oláh papnak" — már tudniillik a zsákmányt. Hosszas latolgatás (disceptatio) után végül is a bírák többségé úgy döntött, hogy ez nem elegendő a teljes bizonyítékhoz, ezért Juon pópa ítélete: 50 bot két részletben. A földesúr szolgálóját viszont (ellene az actor a vádakat nem tudta bizonyítani) felmentette a bíróság, de a vádló szívóskodása miatt — a 16 hónapja tartó vizsgálati fogság ellenére — még a perújításban kimondott felmentő ítélet után is börtönben tartották, „amíg ügyében a gubernium nem dönt".

90 A gyújtogatások megítélésével kapcsolatban általában kétféle álláspont érvényesül az erdélyi bírói gyakorlatban; ha a vádlott beismerő vallomást tesz, vagy elfogják cselekménye végrehajtásán (illetve a folyamatos üldözés során), bűnösségét ,,szemmellátható tanúk" (szemtanúk) közreműködésével lehet esetleg bizonyítani — egyszerű a bíróság dolga. Egy ilyen ügy: Csík Állandó Táblája elé került Farkas Borbála csikcsicsói cigány azzal a váddal, hogy „el akarván égetni", meggyújtotta Kelemen Mihály jobbágy házát. A vádat „maga tulajdon szája vallásávalprobállya" (azaz bizonyítja) Earkas Borbála, de vallomásához azt is hozzátette, hogy a csicsói Kopasz Mihály fogadta erre a 88 OL, F-46: 4006/1784. 89 OL, F-46: 8852/1783. 90 Uo.