Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
Erdélyi papírmalmok a 16--19. században 25 család oszlopot ábrázoló címerét, illetve a tulajdonos monogramját használták vízjegyként. A századforduló óta a város neve gyanánt CORONA, KRONSTADT szerepelt a malom gyártmányain víz jegyül. 125 A Habsburgok erdélyi uralmát nyomon követő katolizáció félelmetes élcsapata, a jezsuita rend, a papírgyártás nyújtotta előnyöket is fel kívánta használni a művelődési élet vezetésére irányuló törekvésében. 1717-ben — láttuk — megvásárolta a felenyedi üzem felszerelését, hogy ezzel Kolozsmonostoron papírmalmot rendezzen be. 126 Jóllehet a kolozsmonostori papírmalom működésére vonatkozóan egyelőre csak 1741 óta rendelkezünk közvetlen adatokkal 127 , közvetve több oldalról is valószínűsíthető, hogy itt a termelés 1718—1719-ben valóban megindult. Mindenekelőtt azzal, hogy a felenyedi felszerelés megvásárlásakor a jezsuitáknak, Noe János személyében, már volt papírkószíto mesterük. De Kolozsvár város belső ügyviteli iratai között is 1720tól kezdődően gyakran találni előbb a jezsuiták ismeretes jelvényével, majd a Kolozsmonostor nevére mutató M betűvel, illetve kettőskereszttel jelzett papírokat. Ezeket, — minthogy a kolozsvári jezsuita kollégium rektora, iskolája, majd pedig nyomdája is használta e papirosokat — feltételezhetően a kolozsmonostori papírmalom termékének tekinthetjük. 128 E feltételezést alátámasztani látszik az is, hogy a század közepén az említett jezsuita-jel vény és M. monogram együttesen is előfordul a Kolozs vármegye ügyintézésében használt papírokon. Talán az is felhozható érvként a papírmalom korábbi megléte mellett, hogy 1721-ben a kolozsvári adókivetők a jezsuita rendházban bizonyos „Pappyros áruló Német Gáspárt" szintén összeírtak. 129 A papírkészítés szorgalmazását fontossá tette a jezsuiták számára, iskolájuk szükségletein kívül, könyvkiadói tevékenységük is. 1718-ban a kolozsvári főtemplom visszavételekor a katolikusok lefoglalták az unitáriusok nyomdáját. 130 Ez lett aztán az alapja az 1727-től fogva ténylegesen működő kolozsvári jezsuita nyomdának. 131 Ez egyben a legkésőbbi időpont, amikorra a kolozsmonostori papírgyártás megindulását tehetjük. A jezsuiták papírmalma tehát hihetőleg 1718— 1719-ben, de mindenképp 1727 előtt kezdhette működését. Ezek szerint semmiképpen sem fogadható el az irodalomnak az a Keménytől származó értesülése 132 , hogy a papírkészítés Kolozsmonostoron 1797-ben indult meg. Ekkor ugyanis csak újjáépítették kőből e malmot és modernizálták — talán éppen 12fi Popescu: i. m. 51—56. — Állami Levéltár, Brassó: Friedrich Stenner vízjegygyűjteménye. II. 10—13. E gyűjteményre Gernot Nussbächer levéltáros (Brassó) volt szíves felhívni figyelmünket. ™Dankanit$: i. m. In. MKvSz. LXXV. (1959). 284. 127 Akadémiai Történeti Levéltár, Kolozsvár: A kolozsmonostori uradalom lvt Nr. 191 (a falu 1741. évi urbáriuma). 128 Dankanits: Date. 5. - Papírok: Kolozsvár lvt. Fasc. V. Nr. 63/1721, Nr. 106 (1738); Számadáskönyvek 51/VTII. p. 30. — Gradus philosophici anno 1726 feliratú jezsuita vizsgajegyzőkönyv az Akadémia kolozsvári könyvtárának kézirattárában, Ms. 49. jelzet alatt. ™Herepei: i. m. In: MKvSz. LXXIII. (1957). 368. 130 Jakab Elek: Kolozsvár története. III. Bp., 1888. 185-188. 131 Ferenczi Zoltán: A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár, 1896. 88. 132 Kemény: Die ältesten Papiermühlen. In: Kurz's Magazin I. (1844). 162. Megjegyzendő, hogy Kemény megállapítása azon a guberniumi kimutatáson alapszik, amelyet az egyes manufaktúrák bejelentése nyomán 1809-ben állítottak össze az erdélyi papírmalmok létesítésének idejéről. E kimutatás megtalálható: Magyar Országos Levéltár, Budapest: Erdélyi gubernium lvt. Pol. 2756/1809. — Vö. Surdu: Liniile. 126.
