Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

252 Hajdú Lajos káros loppogtatásról és orgazdaságtol továbbá tellyességgel meg szünnyenek" — az ítélet azonban lelkére köti ,,a mostani és következő fertálybeli kapitányoknak és más kötelességekbe helyheztetetteknek és helyheztetendöknek, hogy szorgalmas vigyázassál legyenek" a jövőben az idegenek bejelentését előíró „törvényes végzésekre és parantsolatokra". Ritka jelenség, hogy bűntetőítélet statútumot erősít vagy alkot meg, itt ilyenbe botlott a kutató, ami megítélése szerint azt jelenti, hogy a döntés meghozását helyi körülmények is motiválták. Az ítélet még arra is kitér, hogy „Horváth Susi pedig a másik két leány Inctakkal [valójában közülük az egyik „asszonyember"], akikről az actorok keresete meg nem bizonyíthatott, mint lézengő és haszontalan személlyek, a városból — olly formán hogy ha itten találtatnának, megverettetnek — örökössön ki tiltattatnak" .

m A tulajdon rendjét sértő többi bűntett (rablás, gyújtogatás, sikkasztás stb.) aránya eltörpül a praxisban a kisebb-nagyobb lopások mellett az erdélyi bíróságok levéltári dokumentumai szerint, a rablás azonban elsősorban azért, mert ekkoriban Erdélyben a valamilyen dolog megkaparintására irányuló erőszak többnyire emberhalállal járt, így egy másik bűntettet valósított meg az ilyen cselekmény, a rablógyilkosságot. De azért — többnyire vegyes (mással párosuló) rablási perek is vannak. Ilyen Csiki Mihálynak az Udvarhely-széki Állandó Tábla előtt lezajlott pere. A vádlottat a Tábla 1780-ban különféle tolvajságok miatt már elítélte azzal a figyelmeztetéssel, hogy „tsak egyszer gyanús élete vagy tolvajsága comperiáltassák [tapasztaltassék], irremissibiliter felakasztatilc". A figyelmeztetés falra hányt borsó maradt, mert 1781 őszén egy kancát lopott ,,esitkajával", majd 1782 őszén ,,az országban nagyon ki híresedet, közönséges haza békeségét felháborittó, erdőkön-mezőkön lappangó, utakon álló, erőszakoskodó, fojtogató, hegyi gyilkos tolvajhoz, Moldován Péterhez magát adván" az ő bandájával együtt részt vett egy Brassótól Havasalföldre igyekvő kereskedő kirablásában. A kereskedőt „nyoltz vagy kilencz száz tallérjaitól, drága ezüstös pistoljaitól, ezüst kalánnyától s késétől meg fosztották s magok közöt fel osztották", majd maguk is kimentek „telelni" Havasalföldre. 1783 pünkösdje előtt azonban visszatértek, újra lovakat loptak (ezeket Felsőrákoson adták el), majd Ugráról is elkötöttek négy lovat két csikóval együtt és amikor a csikósok utánok mentek — agyonverték őket. Ki akartak Molduvába is menni „tilalmas ösvényen indulván, de az őrző katonák reájuk ütöttek, hozzájuk lőttek és vissza fordultak". Csiki Mihályt végül elfogták, de akkor is lopott ló volt nála, „meljet el is esküdt a káros". Mindezekért az ítélet: kerékbe törés („fenn kezdetvén") mások elrettentő példájára. Előírta azonban a Tábla azt is, hogy kivégzése előtt a ,,büntetés megszigorításának fenyegetésével" (cum comminatione exasperationis poenae) újra ki kell hallgatni Csikit bűntársai megnevezésére — ez pedig a tortúra eltörlése előtt dívott a magyarországi és erdélyi büntető gyakorlatban.

87 Természetesen nem minden rablási per végződött ilyen súlyos ítélettel (néha az erőszak jellegét sem mutatják meg a források), ezek közé tartozik az a döntés is, amellyel Fogaras Állandó Táblája Nikulaj Dragomir ügyét lezárta. A vádlottról e törvényszék megállapította: „nem gondolván sem az Isten, sem a Haza törvénnyévei, mellyeknek ereje szerint az Tolvajság és Latorság az Ember életének elvesztésével tilalmaztatik" különböző bandákhoz csapódott, majd a persányi fogadóba ment és ott az erdei útonállók számára „két kenyereket, s« OL, F-46: 5980/1783. 87 OL, F-46: 8852/1783.