Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 251 András (gr. Béldi József jobbágyának) lopási ügyében. „Meg válván az al-peres tolvajságbéli tselekedetit és arra vetvén, hogy őtött, mint még éretlen eszű iffiat ezen Isten parantsolattyával ellenkező tselekedetre más vette rá, igaznak itilte az Törvényes Szék, hogy az Inctus maga megjobbitására és másoknak rettentő példájára 25 korbátsok ütésével az Nemes Tábla szine előtt megverettessék és e szerint az fogságból el botsáttassék" ,

85 Ebben az esetben — az erdélyi büntetőbíráskodásban ez nem ritka jelenség! — a kutató nem tudja meg az ítéletből sem azt, hogy ki volt a felbujtó, sem pedig azt, hogy mi is volt a cselekmény, amelyet ez az „éretlen eszű iffiu" elkövetett. Az ilyen jelenségnek két oka is van: vagy más joghatóság alá tartozik a felbujtó, illetve valamelyik elkövető, azaz bűntárs (ilyen esetet tükröz a 26. sz. forrás is); vagy pedig az ügy többi „szereplőjét" még nem tudta a hatóság kézre keríteni. Magyarországon ilyen esetekben inkább várnak egy bizonyos ideig az ítélettel a megyék, Erdélyben nem mindig, előfordul, hogy ugyanazon cselekmény elkövetőit néha 3—4 külön perben vonják felelősségre. Más esetekben viszont a lopásért kiszabott ítéletek azt tükrözik, hogy a hatóság „visszaköszön" annak a polgárnak, aki már sok borsot tört az orra alá és nem hajlandó megadni számára az elvárt és joggal megkövetelt tiszteletet. Ilyen magatartást gyanít a kutató a kolozsvári magisztrátus által Gergelly Mária „asszonyember", Horváth Susánna és Muszkáth Mária „leányok" ellen „a Jósa Bálintné házából el lopott köntösökért és más portékákért" indított perben meghozott ítélet soraiból. Ugyanebben a perben ítélkeztek Kirle Lupuj darabont felesége felett is, aki „tudva magához vette és alattomban maga szállásán tartotta" az ellopott portékákat. (Az eddig felsoroltakat 1783. május 16-án vették őrizetbe.) Szintén orgazdasággal vádolták Kirle Lupujt is, aki az ítéletlevél szerint „földes ura iten lévő házainak gazdája" (azaz gondnoka), őt azonban csak június 14-én — az ítélet meghozása előtt 6 nappal! — vetették börtönbe. A három vélt tolvaj közül a vádat csak Horváth Zsuzsi ellen sikerült bizonyítani (maga megvallotta, de tanúk is akadtak), ezért „33 kemény korbáts ütéseknek a deresben egy versben leendő elszenvedésére" ítélték. Ugyanezt a büntetést kapta az orgazda Kirle Lupujné is, de büntetését csak akkor kapja meg, „midőn mostani terhétől megszabadul", azaz szülése után. Kirle Lupuj darabont ellen a vádat nem sikerült bizonyítani, azt azonban igen, hogy „sok féle feslett erköltsü és gyanús életű személlyeknek a magistratusnak gyakor Ízben tett szoros rendelései ellenn befogadója és lappangtatója". A másik bűn, amit elkövetett: „minden tiszti fenyitéket tartózkodás nélkül meg vetvén zabolátlan nyelvével azt mondotta volt, hogy néki sem biró, sem más tiszt nem parantsol". Az orgazdaságot tehát a direktorok bizonyítani nem tudták, ennek ellenére az ítélet itt is 33 kemény páltzaütés a deresben, „melly büntetésnél bátor többre volna érdemes, az Hlyen személlyek lappangtatásokért, kik által a közönséges társoságnak békessége megháborittatik s a nép károsittatik, annyira hogy a város határáról is méltán kitiltathatnék". Kirle Lupuj földesurának volt talán valami konfliktusa a magisztrátussal és ezért verték el a port embere (jobbágya vagy zsellére) nadrágján ? Vagy más, Kolozsvárt palotát tartó nagyurakkal gyűlt meg a városi vezetés baja és így (is) akart mindenkit figyelmeztetni a magisztrátus tekintélyének fenntartására? Csak további kutatással lehetne e kérdéseket megválaszolni. A városi bíróság ugyan inti a házaspárt, hogy „az Hlyen színű gyanús társolkodástol, 85 OL, F-46: 5980/1783.