Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 245 Az erdélyi bíróságok gyakorlata a különféle bűncselekmény-típusok megítélésében a) A tulajdon rendjét sértő büntettek A jozefinista büntetőjogi reformot megelőző években az erdélyi bíróságok által tárgyalt büntetőperek csaknem fele tartozik ebbe a kategóriába, a források alapján azonban nehéz megítélni, hogy ezek közül milyen arányú volt a jószáglopás, vagy egyéb dolgok (pénz, ruhanemű, élelem, felszerelés, stb.) eltulajdonítása. A rabtabellákban ugyanis gyakran (olykor tucatjával) olvasható a lakonikus bejegyzés: XY lopásért 25 botot kapott és figyelmeztetést: ,,ha legközelebb ismét bíróság elé kerül, nem menekül meg a gyalázatos fától, de arra akkor is felhúzatik, ha csak 1 ft értékű dolgot lopott". Az ítéletek és perkivonatok alapján azonban mégis megállapítható, hogy a tulajdon rendjét sértő bűntettek többsége jószáglopás, elsősorban lókötés vagy ökör eltulajdonítása. Ilyen esetekben többnyire az ítélet is súlyos, de nem mindig. Brassó magisztrátusa ítélkezett pl. a több, mint másfél éve vizsgálati fogságban levő zernesti Bukur Juon perében: ő maga is megvallotta, hogy 1781 őszén a zernesti legelőről 2 alkalommal is elkötött egy-egy lovat, majd ezeket kicserélte — ráfizetéssel — két höltövényi ember lovaival. A bíróság szerint a vádlott kötelet érdemelne, de minthogy csak 21 esztendős és két gyermeke is van, valamint azért, mert a lovak visszakerültek tulajdonosaikhoz — ezúttal megelégedett azzal, hogy két év börtönre ítélte a lókötőt, előírva, hogy ezen idő alatt tartozik közmunkát végezni.

63 Amennyiben viszont nincs teljes bizonyíték (bíróság előtti beismerés, vagy több kifogástalan szemtanú egybehangzó vallomása), a törvényszékek kénytelenek enyhe ítéletet kiszabni, vagy azt teljességgel mellőzni. Ezt tette Aranyos Táblája is a mészkői illetőségű Gyobb Juon ügyében, amikor megállapította: „gravis circumsstantiakkal terheltetett a keresettben feltett ló lopatásaért, de tellyes próbára nem mehetett", ennek ellenére „tellyességgel suspectus, malitiosus tolvajlo embernek méltán gyaníttathatik", így — figyelembe véve hosszú rabságát (1783. május 18-án fogták be és 1784. február 13-án hozták meg az ítéletet) — ,,most szabadon engedtetik" figyelmeztetéssel: „ha ezután tsak 3 forint értékűt lopna, azonnal felakasztassék".

6i Természetesen az olyan vádlott, aki szinte hivatásszerűen foglalkozott a jószáglopással — a bíróság előtt nem számíthatott könyörületre. Kolozs törvényszéke 1783. május 9-én hozta meg ítéletét egy ilyen ügyben, Pópa Torna jószáglopási perében. Az eljárás eredetileg azért indult, mert Dongó falu erdejében a gyanúsítottat elfogták, amikor éppen Mezei Mátyás elkötött kancája és ménje volt a „társaságában". Beismerte, hogy ezeket ő sajátkezűleg kötötte el, a vizsgálat során azonban az is megállapítást nyert, hogy más lovakat is lopott már, amelyeket Tordára vitt, ahol Szaniszló Zsigmond úr zsellérének szerfölött alacsony áron (,,vili saltem pretio") adta el a két elorzott kancát. Az is kiderült viszont, hogy négy ökröt is lopott (társakkal), amelyeket Debrecenbe hajtottak és ott értékesítettek. Visszafelé útjukon pedig Diószeg városában szekeret „szereztek" két ökörrel, a jószágokat Tordán előbbi „vevőjüknél" adták el egy belényesi embernek 60 forintért (Szaniszló Zsigmond zsellére • t 63 OL, F-46: 5980/1783. 64 OL, F-46: 4006/1784.