Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

246 Hajdú Lajos ebből 10 ft „közvetítési díjat" kapott), a szekeret viszont nála hagyták — valószínűleg „bizományba", hogy értékesítse (ez azonban az ítéletlevélben kifejezetten „nem említtetik"). Egyéb dolgokat is rovására írtak Pópa Juonnak és ezek alapján, minthogy „mind az isteni, mind az emberi törvényeket többször is nyilvánvalóan megsértette", „hogy kötéllel megölettessék és visszamaradt javaiból a károsultak elégíttesenek ki" — hangzik a Tábla ítélete. A törvényszék azonban engedélyezte az elítéltnek, hogy a guberniumon át kegyelmi folyamodványt adjon be II. Józsefhez.

65 Természetesen akkor is kemény volt az ítélet, ha a lókötéshez más — súlyos — bűncselekmény is kapcsolódott: Udvarhely Állandó Táblája eredetileg azért fogta perbe Nyikula István csavargót, mert ellopta a dályai Koszta István lovát és azt Nánáson el is adta. A vádlott ezt nem tagadta, de állítása szerint „adós lévén nékie Koszta, a lovat azon adósságban vette volna eV. Ennek alapján valószínűleg nem szabták volna ki rá a legsúlyosabb ítéletet (legfeljebb önbíráskodás — hatalmaskodás — miatt marasztalják el), de „ennek előtte való hetekben mezei dologra vitetvén ki az Indus több rabokkal edgyütt, le vévén a rabok melett lévő hajdú fegyverét, az Inctus felvette s az hajdút aggrediálta, s halálra vagdalt az hajdúhoz". így természetesen soha nem lehet viselkedni egy hajdúval szemben, ezért „ezekre nézve tettzett a Continua Táblának, hogy az Incttis fel akasztassék, és akasztófán meghalyon".

6Ö A bírósági gyakorlat nehezen mozdulását is jellemzi viszont a Czebére való Trifán Tógyer lókötési perében meghozott ítélet. A vád szerint Trifán „az éjszaka elkötött egy lovat és amikor azt elvezette, azonnal elfogták", ö azzal védekezett, hogy „ezt nem eltulajdonitási vagy ártó szándékkal tette, hanem csak gabonát akart a malomba vinni, ezért kötötte el a lovat". Az ügyben 60 tanút hallgattak meg és a bíróság úgy értékelte, hogy ha éjjel, a gazda tudta nélkül vesznek „igénybe" egy lovat, az nem „jogtalan használat", hanem a jószáglopás egy sajátos formája. Figyelembe vette viszont Zaránd Állandó Táblája azt a körülményt, hogy a ló gyorsan visszakerült gazdájához, ezért úgy elöntött: Trifán Tógyerre most még nem mond ki halálbüntetést, de mások példájára 50 botot verjenek rá a brádi ós a halmágyi vásáron két részletben, ezt a büntetést azonban — ha kívánja — megválthatja.

67 E döntéshez az a megjegyzés kívánkozik, hogy ekkoriban Zaránd harmadosztályú törvényhatóságnak számított, itt volt a legalacsonyabb a Continua Tábla tagjainak fizetése, ezért a bírák hosszú éveken át minden alkalmat megragadtak, hogy jövedelmüket — királyi rendelkezések nyílt megsértésével — pénzbüntetések kiszabásával vagy ilyen átváltható szankciókkal növeljék.

68 Valamivel enyhébb a kiszabott büntetés ökörlopás esetében. Hunyad törvényszéke történetesen mindössze 50 botütés elviselésére büntette Albu Bagyát, aki megvallotta, hogy két ökröt tulajdonított el — igaz, kötelezte arra, hogy adjon óvadékot a „megbékélésre" (complanatio), sőt azt is előírta, hogy csak a károsultak kielégítése után engedhető szabadon.

69 (Ez még magyarázható azzal, hogy talán bizonyos személyi körülményeket is figyelembe vett a bíróság a viszonylag enyhe ítélet meghozásánál.) Más esetekben is találkozik 65 OL, F-46: 8852/1783. •» OL, F-46: 8852/1783. 67 OL, F-46: 3306/1783. 68 A Zarándi TábJa tagjainak problémáira lásd „Az állandó táblák (tabulae continuae) létrehozása Erdély megyéiben és a székely székekben, 1763/64" című tanulmányomat. In: Jogtörténeti Tanulmányok, VI. Tankönyvkiadó, Budapest, 128. 69 OL, F-46: 5980/1783.