Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Y Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 243 férje már három éve távol van asszonyától és a vádlottak a cselekményt részegen követték el „wo sie ihrer Vernunft nicht mächtig gewesen".

56 Halált okozó testi sértések vagy emberölések megítélésében is többnyire figyelembe vettek minden körülményt — igaz, erre gyakran csak a perújítás során került már sor. Küküllő Állandó Táblája történetesen négy embert ítélt el egy-egy óv börtönre és negyedévenként kiszolgáltatandó 100—100 botütésre Márk Stefán megöléséért, „nehogy ez a gaztett büntetlen maradjon"'. A perújítási eljárás során azonban kiderült, hogy Márk Stefáthajtotta be birkáit a hosszúaszói legelőre (amelyen semmi keresnivalója nem volt), majd megtámadta az eljárását kifogásoló pásztorokat és kettőt közülük súlyosan meg is sebesített. A verekedés során természetesen megkapta a magáét az agresszor is, de tanúk bizonyították, hogy Márk Stefán mások segítsége nélkül még el tudott menni a lunkai csárdába, ahol különféle fenyegető kijelentéseket tett. Innen szintén segítség nélkül tért haza házába és másnap halt meg. Érdekes, hogy a Tábla ezek ellenére sem értékelte jogos védelemnek az elítéltek cselekményét, azt viszont figyelembe vette, hogy az áldozat feleségével és földesurával a négy pásztor kiegyezett, értékelte a 3 hónapos vizsgálati fogságot is, ezért döntött úgy, hogy a négy vádlott mindegyikére — az előző ítélettől eltérően — 50 botot veret és szabadon bocsátja őket „gazdaságuk művelésére".

57 Más bíróság — legalábbis a felterjesztett lakonikus ítéletszövegek szerint — ennél megértőbb és igazságosabb. Aranyos Táblája például a szándékos emberölés elkövetésével vádolt székelykocsárdi Csortye Vaszilia perében megállapította: „Láttatik az actor a gyilkosságot semiplene improbálni [félig bizonyítani], de mindazokot az Indus annyira diluallya [meggyengíti] hiteles fatenseivel, hogy az Indus maga mentsége fellyül haladja az actor próbáját". Ezért az egyhangú döntés: felmentés.

58 Hunyad törvényszéke viszont Avrimeszk Viszar és Avram emberölési perében megállapította, hogy ők ütötték agyon Jakobeszk Jakabot egy tömegverekedés során, ezt viszont az áldozat maga kezdeményezte, így a két vádlott büntetése 60—60 bot. A két testvér közül azonban Viszart abban is bűnösnek találta a bíróság, hogy vasvillával örökre elcsúfította a megölt személy Avram fiának arcát (ez csaknem a halálnak megfelelő sérelem), ezért kötelezte arra is, hogy 25 magyar forintot fizessen fájdalomdíjként a fiúnak.

59 Ugyanígy döntöttek a bíróságok a tolvajok ügyeiben is. Méltányolták a beismerő vallomást, azt, ha az elkövető a tulajdonossal kiegyezett a kár megtérítésében — ilyen esetekben (főképpen Hunyadban) az elítélt sokszor megúszta, még az ökör- vagy lótolvaj is, alacsony, szinte jelképes testi büntetéssel (többnyire 25 bottal). Más esetekben méltányolták az elkövető egyéni körülményeit, ezért az ítéletek is gyakran hangsúlyozzák, hogy a vádlottal szemben „könyörületet" gyakorolt a tábla, mint Fogaras törvényszéke is a szarátai illetőségű Onya Mészáru és Onya Kindja lopási perében. A részleteket a gubernium tájékoztatására szánt ítélet nem közli ugyan, azt azonban igen, hogy mindkettőt 50 botütés elviselésére kötelezték és valamilyen ok miatt „a jog szigorát könyörülettel enyhítették".

60 56 OL, F-46: 5980/1783. 5

'Uo. 68 OL, F-46: 4006/1784. 59 OL, F-46: 5980/1783. 60 „. .. rigorem justitiae cum misericordia leniri efflagitantibus". OL, F-46: 4006/1784. 5