Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

242 Hajdú Lajos Háromszékben Bíró Katalin bűnperében, akit Kézdi-szék alkirálybírája „paráznaságért és született gyermekének megölésiért" halállal kívánt büntetni. A vádlott a paráznaság bűnét elismerte (mást nem is tehetett), a terhére rótt magzatölést azonban tagadta, mondván, hogy a gyermek holtan született. Kibocsátást kapott ugyan, hogy ezt az állítását megfelelően dokumentálni tudja, ez azonban nem sikerült, így a Táblának kellett a különböző gyanújelekből a szándékosságot bizonyítani. Először megállapították, hogy a vádlottnak „gyermeke születtetvén, az találtatott meg Baktsi Gábor őkegyelme belső kamarájában a földbe betemetve". Aztán a „vallók" (egyebek közt egy „bábái hivatalban lévő" asszony) megállapították, hogy a gyermek „elég nagy volt és némelyek idejire nézve születettnek lenni ismerték"'. Akadt egy tanú is, aki „Csernátonból Alois felé menvén halottá az útra Baktsi Gábor ur házának arányából kitsin gyermek sirását étszaka". Tudván, hogy az ottani szolgáló viselős — ő adott hírt a falusi bírónak a dologról, ezután kezdték keresni a magzatot, majd meg is találták holtan. Mindezeket azonban a Tábla nem tudta elfogadni terjes bizonyítéknak, ezért Bíró Katalint „fél esztendeig tartó rabsága alatt két versen, egyágu korbátsal való 50 kemény ütésekkel" büntette és Kézdi-székből örökre kitiltotta.

53 Az erdélyi büntetőeljárás vázlatos értékelését azzal kell befejeznem, hogy röviden bemutassam: mit vettek az erdélyi nagyfejedelemség bíróságai figyelembe az ítéletek kiszabásánál. A közölt források erről is számos adatot tartalmaznak. Kihat korszakunkban a büntetésre az, ha az elkövető fiatal és a börtönben „megszontyolodott" (10. sz. forrás) az is, ha a fehérnép kissé együgyű és valóban hiszi, hogy első férje engedélyével új házasságot köthet (20. sz. ítélet) ; ha két ember vitájából emberhalál következik be és — egyéb bizonyíték nem lévén — a szándék nem bizonyítható, más az ítélet (5. sz. forrás); de annak is szerepe van a büntetés nemére és fajtájára, ha az elítélt beteg (16. sz. ítélet). A bíróságok általában gondosan mérlegre teszik a vádlott ellen és javára szóló adatokat egyaránt: a házasságtöréssel gyanúsított 44 éves Ferenczi József (Somlyó) Kraszna törvényszéke szerint ugyan „tetemes büntetést érdemelne, de testbéli gyengesége méltó tekintetbe vétetődvén, minthogy feles gyermekei vágynak 's a' dolgos tavaszi napok is szinte bé-következnek, nehogy a' raboskodás által vagy testében, vagy vagyonában csonkulást szenvedjen [.. ..] hogy •inasoknak az Uly tilalmas cselekedetektől magokat való óvásra példa és tanúság légyen, 15 korbács és ugyan annyi páltza ütések után szabadon bocsáttatik" — hangzik az ítélet.

54 Házaságtörési perekben a Táblák általában körültekintően határozzák meg a szankciót (akkor is, ha a szövegben nem szerepel kifejezetten az, hogy a vétlen házastárs megbocsátott, „nem állott rá a vétkes fejére"). A 41. sz. jegyzet előtt már említett perben Kotsis Ilona büntetésénél Brassó magisztrátusa például figyelembe vette, hogy a nő nem ok nélkül menekült haza apja házába, hanem azért, mert férje kegyetlenül bánt vele; a szolgalegénynél fiatalsága mellett még azt is értékelte a bíróság, hogy „rossz nevelést kapott".

55 Beszterce-vidék törvényszéke is csupán 40 ostorcsapásra ítélte Bratuluj Annát házasságtörés miatt, míg legény partnere csak 24 botot kapott, mert a nő 53 OL, F-46: 8852/1784. 54 OL, F-46: 3306/1783. 55 „. . . maiam etiam educationem habuerit." Uo.