Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 239 Az emberi tapasztalat alapján gyanújelnek számított gyakorta (főleg emberölés, illetve gyújtogatás esetén) az is, hogy a sértettnek kik voltak az ellenségei, kik fenyegették meg, esetleg éppen olyan rosszal, mint ami a valóságban is bekövetkezett. Űjegyház bírósága történetesen ezért ítélte 1 év börtönre e szász szék Glimboka nevű falujának egyik lakóját, Önje Opre-t gyújtogatás vádja miatt. A vádlott tagadta ugyan a cselekmény elkövetését, de tanúk bizonyították, hogy többször tett a károssal kapcsolatban fenyegető kijelentéseket, „ebből kitűnik, hogy vagy maga, vagy tanácsára más gonosz emberek gyújtották meg a tüzet", amelyet egyébként gyorsan eloltottak. Az indokolás szerint a büntetésnek az a célja, hogy az elítélt „leszokjon gonosz indulatairól és emberibb erkölcsöket tanuljon".

45 Udvarhely-szék Táblája is Sebestyén András megölése után elsősorban azt kereste, hogy ki volt az áldozat esküdt ellensége. Kiderült, hogy Sándor Sándor ,,a peremptus [megölt] ellen fenyegetőzött berbétseinek behajtásáért", az is hamar ismertté vált, hogy mind a gyanúsított, mind pedig apja „mások ellen is nemtsak fenyegetőztek, hanem azokat kegyetlenül meg is verték" (tehát nem szoktak a levegőbe beszélni) és ezen a szálon elindulva számos egyéb közvetett bizonyítékot szereztek be a vádlott ellen. Ennek alapján vonták le a következtetést: „vagy az Indusok [vádlottak] tselekedték a gyilkosságot, vagy ha más tselekedte volna is — hírek nélkül nem eshetett. Mindazonáltal, hogy éppen szemmel látott bizonyságok nem inferállyák a patratumot, éppen halálra az Indusok nem itiltethetnek". Ezért büntetésképpen mindegyik vádlott 25 botot kapott, kötelezték őket arra is, hogy 25—25 forintokat fizessenek a sérelmeseknek (a megölt személy családjának) és térítsék meg minden költségüket, fáradságukat, amit erre a perre fordítottak.

46 Másik — valamennyi jogterület bíróságának gyakorlatában előforduló — gyakori gyanújel: a büntetett előélet, vagy az egyén gazdasági helyzetével nem magyarázható fényűző életmód. Hunyad Állandó Táblájának a Radu Muntyán ellen meghozott ítéletében is az volt az egyik legsúlyosabb argumentum, hogy „kora ifjúságától kezdve lovak lopásával és eladásával foglalkozott". Radu Muntyán cigányt eredetileg azzal vádolta borbátvizi Baja József alispán, hogy különböző helyekről és eltérő időpontokban 12 lovat kötött el, amelyeket aztán értékesített. E vádat azonban nem sikerült teljes mértékben bizonyítani, ezért a meglevő félbizonyítékok mellé büntetett előéletét kellett indoknak állítani ahhoz, hogy — kötél helyett — 100 botütés elviselését szabják ki rá és kötelezzék, hogy adjon biztosítékot az ellopott jószágok hatóságilag becsült árának megtérítésére.

47 De gyanújelnek számított az is, ha valaki (aki addig szinte nyomorban élt) hirtelen szórni kezdte a pénzt: ugyancsak Hunyad törvényszéke előtt vádolta a magyarfeleki Forgáts Györgyöt az alispán különféle lopások elkövetésével. A sok vallomáson kívül (ezek nem szemtanúk vallomásai voltak) egyik gyanújel az volt ellene, hogy egyes tanúk sok pénzt láttak nála, „nővérének finom lenvászonból készíttetett ruhát, ökröket vásárolt, nagylábon élt, szüntelen a csapszékeket látogatta" és ezek mind szerepet játszottak abban, hogy a Tábla akasztófára ítélje, egyben elrendelje a kivégzés előtti kínvallatá45 ,,. . . un de patet, vei per se ipsum, vei per alios nefarios homines, suo tarnen consilio ignem imposuisse;" ,,. . . pro corrigendis nefariis affectibus et ediscendis humanioribus moribus." OL, F-46: 3306/1783. 46 OL, F-46: 4006/1784. 47 OL, F-46: 5980/1783.