Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

240 Hajdú Lajos sát is.

48 Az ítéletben legfeltűnőbb a kínvallatás alkalmazására vonatkozó döntés, hiszen II. József közbelépésére Mária Terézia ekkor már a birodalom valamennyi országában több mint egy fél évtizede megtiltotta a tortúra alkalmazását. Ez a döntés azonban Erdélyben (más országokhoz hasonlóan) nem valósult meg azonnal, még egy évtized elteltével is akadtak törvényhatóságok, amelyek nemcsak ütlegekkel igyekeznek „rábírni" a gyanúsítottakat a cselekmény elkövetésének beismerésére, hanem a klasszikus kínvallatást is alkalmazták és a gubernium (amely más esetekben figyelmeztette a Táblákat arra, hogy gyakorlatuk sérti az uralkodó egyik vagy másik rendelkezését) ezek ellen nem is mindig emelt szót. Számtalan egyéb jelenséget, adatot valamint tényt is vétekjelnek tekintettek az erdélyi nagyfejedelemség bíróságai, ezek közül csupán néhány jellemzőbbet mutatok be a tisztelt olvasónak. Ifjú Ráduly János ellen történetesen (akit számos lopással vádoltak) egyik közvetett bizonyítékként azt vette figyelembe Csík törvényszéke, hogy több „valló" szerint „sok kecske-, juh- és berbécshust, s még bőrököt is hordott szállásába, szolgáit azzal tartván". Mások szerint „valami embereket is vezetett által az áll utakon Molduvába fizetésért" és ezek (a többi, hasonló gyanújellel együtt) a Tábla szemében elegendőnek bizonyultak az ítélethez: „hogy a bűn büntetlen ne maradjon és maga rósz cselekedetinek érdemit vegye" úgy döntött a Tábla, hogy „feli akasztassék és meghallyon", mert „Istentől nem félvén és a Törvénnyel nem gondolván sokaknak károkot tett". Ezt az ítéletet a Tábla annak ellenére hozta meg, hogy „az Inctus detentus részére is subinferáltatik számos bizonyságok által, hogy igaz kézi munkájával, pásztorságával kereste kenyérit és hogy valakinek kárt tett volna gonosz cselekedetivel — nem tudgyák" .

49 Ráduly egyik bűntársa ellen azonban már más gyanújeleket is értékelt a bíróság: Páll Antalt szintén azzal vádolták Csík Táblája előtt, hogy része volt több ló elkötésében és néhány ökör ellopásában is. Ellene egyrészt tanúvallomások alapján emelt vádat Kászon alkirály bírája, amikor ugyanis csépelni hívták, ő hetykén azzal adott kosarat, „hogy eő nem csépel, mert más társával azon elmúlt héten is többet csépelt 30 Forintnál, mert bémegyen Molduvába és mikor mégyen viszen, mikor pedig jő, mindenkor hoz valamit magával". Egy másik tanú szerint viszont azon az éjszakán, amikor Kászonjakabfalvából elveszett Tódor Balázs két ökre, Páll felkereste őt bizonyos dolgokért, de „véres és marhaszőrös volt egyetmása, még a nyuzókésnek is hellyé, ahova dörgölte jol láczván, melljből gonosz cselekedetit gyanítván reggel meg is hallotta azon ökrök ell vesztésit". Páll ellen fokozta a gyanút, hogy a cselekmény közismertté válása után „míg annak híre csendesedett, mind kerengésben volt, haza nem mervén jőni". Mindezek — a Tábla szerint — a „többi világos próbák" [bizonyítékok] mellett elégségesek ahhoz, hogy Páll Antalt akasztófára ítéljék, mert az ilyen emberek, akik „sem Isten, sem Haza törvényeivel nem gondolván másoknak ártalmára ragadozó kezeket ki nyújtották", ezt érdemlik, a bíróságnak pedig egyik fő kötelessége az, „hogy a bün büntetlen ne maradgyon".

50 A gyanú jelek alapján történő bizonyításnak különösen nagy szerep jutott a család és nemi erkölcs ellen elkövetett bűntettek bizonyításánál, mert 48 „. , . sorori suae ex subtilioris spéciéi linteis vestimenta preparari fuisset, boves comparasset, pingve et abunde vixisset, cauponas indesinenter frequentasset." OL, F-46: 8862/1783. «OL, F-46: 3306/1783. 50 Uo.