Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

Erdélyi papírmalmok a 16 — 19. században 23 A XVII— XVIII. század fordulóján lezárult az erdélyi papírgyártásnak az a szakasza, amelyet a közvetett külföldi hatások és a többé-kevésbé önálló fejlődés jellemeztek. • Újrakezdés a XVIII. század első évtizedeiben A XVIII. század eleje ismét teljes újrakezdést jelent az erdélyi papírgyártás történetében, minthogy a fejedelemség bukásával együtt járó politikai és gazdasági változások, illetve az ezekkel kapcsolatos megpróbáltatások elseperték mindazt, amit az előző évszázad ezen a téren alkotott. Ezt az újrakezdést azonban már a merkantilista gazdaságpolitika és a manufaktúrás ipar iránti fokozódó érdeklődés határozta meg. Ebben az irányban hatottak ugyanis az iparilag fejlettebb Habsburg-országokkal való kényszerű, szoros gazdasági és politikai kapcsolatok éppen úgy, mint a gazdasági fejlődés általános iránya.

114 A készpénzbevételek fokozása, a birtokok nyersanyagának feldolgozása, a gazdálkodás racionalizálása a XVIII. század közepétől fogva a bécsi udvar részéről is szorgalmazott követelmény lett. Innen a több oldalról jelentkező érdeklődés a papírgyártás iránt is. Magánosok és közületek költségével az új papírmalmok egész sora létesült a XVIII. századi Erdélyben, s néhány elpusztult üzemet szintén újjáélesztettek. A papírmalmok számának növekedése, valamint a létrejöttükben közrejátszott különböző erők megkívánják, hogy e korszak létesítményeit — az első próbálkozások együttes ismertetése után — az eredetük szerint csoportosítva mutassuk be. Ennek megfelelően előbb az állami és közületi (városi, egyházi) papírmalmokat fogjuk külön-külön tárgyalni, majd pedig a magánvállalkozásokat vesszük számba, Fő feladatunknak az 1712-től 1848-ig terjedő korszakra vonatkozóan az erdélyi papírmalmok számbavételét, létesítésük és működésük idejének, valamint vízjegyük alaptípusának és főbb változatainak megállapítását tekintjük. Jelenleg ugyanis a kutatás még a kiinduló pontokat illetően is bizonytalanságban van. Amíg tehát — az eddigi előmunkálatok jóvoltából — a XVI—XVII. századot illetően az eredmények véglegesítésére kellett törekednünk, a XVIII—XIX. századra vonatkozóan az alábbi sorok feladata éppen a további részletkutatások helyes irányban való elindítása kell hogy legyen. A XVIII. század második és harmadik évtizede a kísérletezés időszaka az erdélyi papíripar történetében. Az állam, közületek, magánosok egyaránt próbálkoztak papírmalmok létesítésével, és csak a század második felében jutott túlsúlyra a földesúri magánvállalkozás az itteni papírgyártásban. Az új korszak bevezetését a brassói papírgyártás felélesztése jelentette. Erre Lucas Seulernek (1661 — 1735), a város litteratus orvosának és nyomdatulajdonosának könyvkiadói tevékenységével kapcsolatosan került sor.

115 Seuler 1709. október 29-én nyert a brassói tanácstól engedélyt arra, hogy a 114

Moga, Ion: Politica economicä austriaca si comer^ul Transilvaniei in veacul XVIII. In: Anuarul Institutului de istorie nationala. VII. (1936 — 8). 86 — 165. — Surdu, Bujor: Liniile dez

voltärii social-economice a Transilvaniei in seeolul al XVIII-lea pina la räscoala lui Horea. In: Anuarul Institului de istorie din Cluj. III. (1960). 123 — 131. — Adler, M.: Die Anfänge der merkantilischen Gewerbepolitik in Österreich. Wiener Staatswissenschaftliche Studien. IV/3. Wien —Leipzig, 1903. 11S Életrajza: Trausch: i. m. III. 298-300.