Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
24 Jakó Zsigmond Dealul Morii nevezetű hegy lábánál folyó patak vizére, az ötvösök olvasztó hutája mellé papírmalmot építsen. 116 Bár a Brassót sújtó pestisjárvány hátráltatta Seulert terve kivitelezésében 117 , a malom ezekben az években mégis elkészülhetett, és ettől fogva — úgy látszik — állandóan működött. Ez ugyan egyelőre csak 1735-ből, 1758 körűiről, 1794-ből, 1807-ből, 1846-ból való adatokkal bizonyítható 118 , Brassó város levéltára azonban bizonyára kellő bőségben fog adatokat szolgáltatni a malom működése és a termelésben elfoglalt helye felől. 1772-ig, tehát amíg a Seuler-nyomda működött, a papírmalom is e család tulajdonában lehetett. 119 A nyomdával együtt szállhatott át a Seulerekkel rokon Albrich, majd pedig 1798-ban a Schobeln családra. 1834-ben pedig — feltehetőleg — a Schobeln-nyomdát megvásárló Johann Gött nyomdász kezébe került a papírmalom is. 120 Az üzem évi termelése 1806-ban 400 rizsma író-, 80 rizsma nyomtató- és 30 rizsma itatóspapír, valamint 5 q papírlemez volt. Bár gyártmányaiból Hagiu Arghir Teodor kereskedő pl. 1806-ban 365 Rft érőt exportált Havasalföldére, tulajdonosai foglalkoztak a gondolattal, hogy velencei módra készített papírt is gyártsanak, mivel a Kárpátokon túl főleg az ilyen papirost kedvelték. 121 A brassói papírok viszonylagos ritkasága az Erdély északi részében lévő levéltárakban szintén azt mutatja, hogy ennek az üzemnek az igazi piaca, Brassón és a szomszédos délkelet-erdélyi területeken kívül, elsősorban Havasaifölde lehetett. Az itt megnyilvánuló élénk kereslet, valamint saját könyv- és lapkiadó tevékenysége késztethette Göttöt arra, hogy üzemét modernizálja és részben gépesítse. Az 1840-es években a brassói papírmalom évi 10 ezer kötésnyi termelésével már egyike volt az ország legjelentősebb üzemeinek. 122 A későbbi fejlődéssel azonban már nem tartott lépést. 1872-ben ugyan még működött, de ekkor a zernyesti modern papírgyár árnyékában teljesen elavultnak hatott egyetlen, kis teljesítőképességű gépével. 123 Technikai szakemberei közül csupán Michael Konrádot (1758) ismerjük. ö a fogarasi kincstári uradalom jobbágya volt, és a fogarasi malomban sajátította el a papírcsinálás mesterségét. 1812-ben David Reich és Friedrich Closius bérelte. 1844 és 1850 között a König, 1860 és 1885 között a Türk és fia cég, 1888-tól fogva pedig a Brassói Cellulózgyár Rt. üzemeként működött. 124 A malomnak a XVIII. század első felében használt víz jegyét egyelőre nem sikerült teljes biztonsággal megállapítanunk. Hihetőleg akkor is a Seuler 116 Brassó lvt. Registrum IV. C. 2: Diarium civitatis Coronensis (Protoeollum Seewaldt) p. 122. Ezt az adatot dr. Arnold Huttmannak köszönhetjük. — Vö. Quellen. VII. 163. — Hermann, Georg Michael Gottlieb von: Das alte und neue Kronstadt. I. Hermannstadt, 1883. 211. 117 Hermann: i. m. I. 109-110. 118 Quellen. VII. 163. — Surdu: Din istoricul manufacturilor. 876. — Akadémiai Történeti Levéltár, Kolozsvár: Teleki es. kendilónai lvt. Missiles: Wessenyei Dániel — Teleki Józsefhez 1794. VI. 9-én: „. . . brassói kereskedőknek pappiros nem kell, ott helybe is pappiros malom lévén ..." — Kemény, Josephus: Chartophylaceum Transsilvanioum. XII. (Kézirat az Akadémiai Történeti Levéltárban). — Kőváry: i. m. 220 119 Gross, Julius: Kronstädter Drucke, 1535 — 1886. Kronstadt, 1886. 194—195. i2o Tonisch, Hermann: Die Honteruspresse in 400 Jahren. Brasov, 1933. 53., 64., 71. 121 Kemény: i. m. XII. 178., 180 — 181 (Részletes jelentés 1807-ből a brassói ipar és kereskedelem helyzetéről). 122 Kőváry: i. m. 221. 123 Baritiu, Gheorghe: Papiru-Charteia. Fabrica de papiru. In: Transsilvania VI. (1873). 3. sz. 27. m Surdu: i. m. 876. - Bogdán: i. m. 166., 348.
