Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

230 Hajdú Lajos éktelen istenkáromlásokról és az eset egyéb körülményeiről?), ennek ellenére a vádlottakat a 40 ft-os vérdíj (homagium) megfizetésére ítélte és kötelezte a költségek valamint a károk és a fáradozás megfizetésére is (ad refusionem expensarum, fatigiorum et damnorum). Az elítéltek előbb perújítást, majd kiegyezvén a sértettekkel — felmentést kértek. Amikor pedig a károsultak megjelentek a bíróság előtt és kijelentették, hogy a megegyezéssel teljes mértékben elégedettek — a Tábla a Királyi Tábla Instrukciójának megfelelő §-ára hivatkozva felmentette a vádlottakat. Az Instrukciónak azonban ilyen előírása sehol nincs, nem is lehetett, már csak azért sem, mert a felvilágosult abszolutizmus a közrend és közbiztonság megsértését, az önbíráskodást mindig büntetéssel fenyegette és a gubernium számtalanszor figyelmeztette is a bíróságokat, hogy még complanatio esetén is kötelesek a jogsértést megfelelő szankcióval büntetni.

21 Az eddigiektől teljesen eltérő jogterület a szászoké, nemcsak azért, mert ők nem Werbőczire, vagy az Approbátákra, hanem elsősorban saját Szász Statútumukra, hivatkoztak a bíráskodásban. A meglepő nem az, hogy e Statútum megfelelő szakaszait (elsősorban a tolvajok és gyújtogatok büntetését előíró IV. R. 2. cím 10. szakaszát) idézik ítéleteikben, hanem az, hogy ennél is többször hivatkoznak V. Károly 1532-es kódexére, a Constitutio Criminalis Carolina-ra. (CCC), ugyanannyiszor a Theresiana-ra és egyszer-egyszer Carpzov „Practica nova Imperialis Saxonica rerum criminalium" című munkájának meg felelő szakaszaira. Ezt tette például Segesvár-szék bírósága is Török Dumitru (26 éves szásznádasi legény) emberölési perében: a legény asszonytársával nyelvelő anyja „segítségére" sietett, matsukával fejbe vágta anyja kerepelő ellenfelét, aki az ütés következtében másnap meghalt. Utána a tettes Gyergyóba futott, csak később került elő. A magisztrátus Carpzov kérdései alapján sorra megállapítja, hogy cselekménye nem volt szándékos; figyelembe vette azt is, hogy részeg volt tette elkövetésekor, az anyján esett sérelmet akarta csupán megbosszulni. Mindezek alapján 10 év börtönbüntetésre ítélték.

22 Az erdélyi nagyfejedelemség büntetőeljárásának jellegzetességei A nagyfejedelemség négy jogterületének (magyar és Partium-i törvényhatóságok, székely és szász székek) egyik közös jellegzetessége az, hogy az eljárás rendkívül lassú, olykor hosszú évek telnek el a gyanúsított börtönbe vetése és a marasztaló vagy felmentő ítélet meghozatala között. Miklósvár-szék Állandó Táblája történetesen Kristó Antalt „temérdek és sokszor halált érdemlő vétkek" miatt 1781. április 30-án fogta perbe és vette őrizetbe, de ügyében — perújítás után — 1783. szeptember 15-én hozta csak meg ítéletét. Eszerint „különb, külömbféle gonosz tselekedeteit még tanuló korában kezdette, ifjúságában fottytatta, miglen mostan utolszor megakadott, nintsen tehát ahhoz megtérő reménnység, aki minden Életit gonosságban töltötte, hanem hogy maga érdeme szerint [. . .] hóhér általi feli akasztassék s akasztófán meghallyon — Ítéltetik".

23 A parajdi sópénztár kifosztásával vádolt szenttamási illetőségű Menyhárt Ferenc azonban több mint három évet töltött már el Udvarhely-szék börtönében, ügyében viszont 21 OL, F-46: 3306/1783. «Uo. 23 OL, F-46: 8862/1783.