Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 231 még 1783 harmadik negyedében sem született meg a végső (végrehajtható) ítélet.

24 Más törvényhatóságokban hasonló volt a helyzet. Miért? Elsősorban azért, mert az erdélyi perjogban még éltek azok az intézmények, amelyek az eredetileg egységes középkori perjogban az alperest megillették azért, hogy a zavaros (háborús) körülmények miatt nehézzé vált védekezésére felkészülhessen, a per gyors „lezavarása" miatt ne kerülhessen hátrányos és méltánytalan helyzetbe. A jozefinista reformokat megelőző években is azzal kezdődik a büntetőper, hogy a hatóság képviselője (az erdélyi megyékben a kerület alispánja, székely székekben az illetékes alkirálybíró, a Partium-ban az ügyész stb.) előterjeszti megvizsgálásra az ügyet a bírósághoz, ezt az aktust rendszerint assumptio causae-nak, az ügy megvizsgálásának nevezik a források. A vádlott ilyenkor rendszerint kéri az iratok közlését (communicatio litterarum), ez ugyanazt jelenti, mint Magyarországon a másolatkérés (parium petitio): a bíróság jegyzője vagy valamelyik írnoka — megfelelő taksa ellenében — elkészíti számára a hiteles másolatokat. Néhol azonban messzebbről indul a per, mint pl. Aranyos-székben, ahol nemcsak a szabad székelyt, de a jobbágyot is „idézik" (citatio) a bíróság színe elé, de rendszerint nem jelenik meg („non compareat"), ezért meg nem jelenése miatt a tábla elmarasztalja (ezt rendszerint „per non venit''-ítéletnek nevezik). Ez ellen az ítélet ellen azonban a meg nem jelenő alperes (vádlott) jogorvoslattal élhet: megtilthatja az ítélet meghozásának napján az ítéletlevél kiadását, illetve a bírósági döntés végrehajtását (inhibitio). Ilyenkor később történik meg a per megvizsgálásának (assumptio causae) elkezdése is* A per megkezdésének elmaradásában azonban gyakran szerepet játszott a szervezetlenség, a tisztviselői morál alacsony színvonala is. A bíróságoknál általános szabály, hogy a Tábla a következő ülésszakra az alispánok vagy alkirálybírák mint vádlók közreműködésével az ítélkezési periódus végén mindig összeállítja a persort, azaz elkészíti és nyilvánosságra hozza tervét arra, hogy melyik napon milyen pereket kíván megtárgyalni. Ennek ellenére Aranyos-székben gyakran előfordul, hogy a megadott napon a per megvizsgálását nem lehet elkezdeni, mert az actor úrnak „nem lévén elégséges készülete" a vádiratban „feltett okainak bizonyítására" kibocsátást engedélyeznek számára, ezek — tehát a bizonyítékok — előteremtésére. Elsősorban azonban a vádlottak azok, akik a kibocsátás (exmissio) intézményével élnek: haladékot kapnak arra, hogy a védelemre és a vádló állításainak megcáfolására, bizonyítékainak meggyengítésére a kibocsátás (haladék) segítségével felkészülhessenek. Azt viszont már a körülmények szabják meg, hogy a kibocsátás után mikor tudja a tábla az ügyet ismét elővenni és tárgyalni. A halasztás (olykor néhány hétig, de gyakran 9—10 hónapig is eltartó) idejének lejártával rendszerint a vádló előterjeszti bizonyítékait a vádlott ellen, aki néha különféle kifogásokkal él a bíróság, a persor, a vádló vagy a bírák egyike-másika ellen, hogy újabb „lélegzetet" (respirium) nyerhessen. Ezek eldöntése és megadása-megtagadása után a per érdemi része, a perbe bocsátkozás (litis contestatio) következik. Ennek során előbb a vádló terjeszti elő bizonyítékait, ezek közül a perek többségében legfontosabb — a tárgyi bizonyítékok, de főleg a beismerés mellett — mindig a tanúk vallomása. Az erdélyi büntetőperek másik jellegzetessége, hogy egy-egy büntetőügy eldöntéséhez nagyon sok tanút hallgatnak meg (olykor ezek száma 100-nál is több): a gyújtogass TJo.