Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 227 Az erdélyi és partiumi magyar megyék, valamint a székely székek törvényszékei az Approbátákon kívül gyakran hivatkoznak ítéleteikben a Hármaskönyv egyik-másik szakaszára is. Elsősorban a III. Rész 3. Címére (amely ,,Sziavon- és Erdólyországnak külön szokásjogáéról rendelkezik), gyakran utalnak azonban az I. Rész 16. Címére is, amely a hűtlenség eseteiről szól ugyan, de tartalmaz előírásokat arra is, hogy mi a bíróság teendője akkor, ha a főbenjáró ítélettel sújtott személy ellenfelével (a sértettel vagy rokonságával) az ítélet meghozása és kihirdetése után megegyezett. Hunyad Állandó Táblája például e szakasz rendelkezései alapján ítélte meg Vlajk Petru piskinczi jobbágy cselekményeit, aki különböző falvakban lepedőt, br. Bornemissza János korcsmájából bort, egy utazótól 1 (bécsi) mázsa vasat, a mezőről néhány mérő kukoricát és 7 kereszt búzát, Felkenyeriben pedig egy kost, egy lovat, valamint Jósika Mária kúriájából egy hordót lopott. A vádlott békésen megvallotta „lopogatásait", a károsultak egy részével kiegyezett „és ez a törvény (azaz a Hármaskönyv) /. ítészének 16. címe alapján nem kismértékben javára szól", ezért ítélete: 50 botütés; a többi károsultat is ki kell elégítenie; köteles garanciát adni arra, hogy a jövőben ilyen cselekményeket nem követ el, végül a Tábla eltiltotta — súlyos arbitrárius büntetés kilátásba helyezésével — a lótartástól és a lovakkal való kereskedéstől is.

13 Előfordul az ítéletek között azonban olyan is, amelyben az actor, a vádló a vádlottal (vagy ügyvédjével) „feleselve" a Hármaskönyv valamelyik tételére hivatkozik, rendszerint úgy, hogy ő más értelmet tulajdonít a vádlott által idézett törvényhelynek. Háromszék Állandó Táblája történetesen házasságtörésért halálra ítélte Gergely Mihályt, aki az ítélet ellen perújítással (nóvum) élt. Az új perben az elítélt (perújító vagy novizáns, ekkor már felperes) benyújtotta a „maga hütös feleségének aggratiatioját" (megbocsátó levelét) és ennek alapján kérte „simpliciter léjendő elbotsáttatását". Lajos Elek, Sepsi-szék alkirálybírája (az előző per vádlója, aki a perújítás után alperes lett) vitatta, hogy a feleség megbocsátása jogszerű, szerinte a Decretális Törvény (a Hármaskönyv I. Részének 105. cikkelye) csak „a férjet facultálta [jogosította fel] feleségének vétkeiért megengedni" [megbocsátani], így — állítása szerint — a feleség megbocsátólevele nem vehető figyelembe. Á Tábla más véleményen volt: „mivel hogy a Decretális törvény per expressum (kifejezetten) nem excludállya (zárja el) a feleséget férjének megengedhetésétől, ez okáért az Incattus félesége is férjének megengedhetett". Ha pedig a házastárs társának megbocsátotta a ballépést — nem lehet kiszabni a nősparáznákra előírt halálbüntetést. A bíróság azonban azt is figyelembe vette, hogy Gergely Mihály felesége, Székely Kata „maga hagyta volt el férjét", ezért a férj halállal nem büntethető ugyan, de hogy „vétkes tselekedete büntetlen ne maradjon, edig való tömleczbeli szenvedésit is consideraltatván", (figyelembe vévén) úgy ítélt, „hogy 15 jol megéreszhető páltza ütéseket szenvedjen 's az után botsáttassék el".

u Ebben az esetben tehát a volt vádló mereven, a bíróság viszont rugalmasan, kiterjesztően értelmezte az idézett törvényhelyet. Más kérdés, hogy a döntő körülményeket (pl. azt, hogy a házasságtörést megbocsátó feleség már korábban otthagyta férjét) a bíróság már az első perben is figyelembe vehette volna. 13 OL, F-46: 5980/1783. Az arbitrárius büntetés a korabeli felfogásban azt jelenti, hogy a bíró nem halálbüntetést szab ki, hanem a körülményektől függően, szabad mérlegelése szerint börtön-, vagy bot büntetésre, vagy egyéb szankcióra ítéli a tilalom megszegőjót. "OL, F-46: 8852/1783.