Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
22 Jaké Zsigmond monostoron építendő papírmalomnak. 100 Az iskola javainak 1722. évi összeírói a malomnak már csak az elhagyott, romladozó épületét említik. A felenyedi malom első korszakából való papírok víz jegyét egyelőre nem sikerült minden kétséget kizáróan megállapítani. A protestáns szimbolika ismeretében azonban feltételezhető, hogy a kollégium üzeme azt a fiait saját vérével tápláló pelikánt ábrázoló vízjegyet használta, mely az 1703—1705 közötti erdélyi papírokon többször előfordul. A XVII. századi erdélyi papírgyártásról összefoglalóan megállapítható, hogy nem képviselt magasabb technikai fokot a megelőző korszakénál. Főként a század második felének durva tapintású, vastag, merev és szürkés színű, olykor itatósszerű papírjai kedvezőtlenül befolyásolták mind az oklevelezés, mint pedig a könyvnyomtatás színvonalát. A papírkészítés e század folyamán Erdélyben lényegében fejedelmi monopólium volt. Az udvartól létesített malmok legfőbb feladata ellátni papirossal az adminisztrációt, a gyulafehérvári, majd enyedi academicum collegiumot és nyomdát, mely szinte kizárólagosan a fejedelmi művelődéspolitikát és a kálvinista propagandát szolgálta. A papiroscsináló mesterek többé nem önálló polgári vállalkozók, hanem konvenciós fejedelmi alkalmazottak. A bérlőrendszer csupán Felenyeden bukkant fel újból, de már csak az önálló erdélyi állam bukása után. A fejedelmi monopóliummal kapcsolatosan alakult ki a papírmalom nyersanyaggal való ellátásának fentebb ismertetett hatósági módja. A kötelező rongygyűjtéssel bizonyára azért terhelték főként a városokat, mert az ottani lakosságtól használt finomabb textil anyagokból jobb papírt lehetett készíteni, mint a falusiak háziszőttes vastag vásznaiból. Ettől kezdve ismeretesek adatok arról az erdélyi feudális papírkészítésben mindvégig szokásos megoldásról, hogy a szükséges csontenyvet kecske- és juhlábakból főzték ki. 111 -"" Ebből a korszakból már maradtak fenn leírások és leltárak az erdélyi papírmalmokról. Ezek segítségével rekonstruálható a termelési folyamat, és megállapítható az itteni papírkészítés stagnáló technikai színvonala. A görgényi és a felenyedi malom leltárának 112 bizonysága szerint a XVII. századi Erdélyben ugyanolyan eszközökkel és módszerekkel, változatlanul szerény méretekben készítették a papirost, mint az előző korszakban. E hagyományos módon folyó kézműves papíripar megelevenítéséhez a kutatás kitűnő analógiákat nyerhet a XVI. századi külföldi malmokra vonatkozó gazdag irodalomból. A papírcsináló mesterek e korszakban is többnyire külföldi németek voltak. Mellettük azonban mind Görgényben, mind pedig Eelenyeden helyi papírkészítők szintén kimutathatók. A papírmalmokhoz állandó segítségül beosztott jobbágyok — egy 1709. évi felenyedi adat bizonysága szerint 113 — * szintén készpénz fizetést ós konvenciót kaptak. Ezek maguk is eltanulhatták a papírkészítés sok csínját-bínját, és gyarapíthatták a hazai manufaktúra-dolgozóknak elsősorban városi és szabados (libertinus) elemekből formálódó kicsiny csoportját. 110 Dankanits: i. m. In: MKvSz. LXXV. (1959). 284. in Limona, Elena: Moara de hirtie de deasupra Strugarului. === Studii. XV. (1962). 157., 159. — Szádeczky Kardoss Lajos: Bethlen Kata grófnő írásai és levelezése. Bp., 1922. 157. 112 A felenyedi papírmalom 1714. évi leírása és leltára: Dankanits: Date. 4 — 5. 113 Koncz József: Enyedi tanárok és a collegiumhoz tartozók fizetés 1709-ben. In: Erdélyi Gazdaságtörténelmi Szemle 1897. 139 — 140.
