Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - Ember Győző: Levéltári intézmények / 181–198. o.

Levéltári intézmények 187 ben az illető levéltári intézmény anyagában találhatók, egyébként semmi közük az intézményhez, annak semmi haszna sincs belőlük. Márpedig az ország központi levéltárában, egy-két kivétellel, túlnyomóan ez volt a helyzet. A tudományos levéltárosok zöme részt vett a kutatók kiszolgálásában, a nemességigazolási ügyekben véleményt készített a belügyminisztérium részére, fennmaradó idejében pedig történelemmel foglalkozott, olyan témákkal, amilyenekkel akart. Nem változtatott ezen a helyzeten az sem, hogy az ország levéltárát 1922-ben a Belügyminisztérium alól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá helyezték, hogy ezzel tudományos jellegét erősítsék az igazgatási rovására. Tudományos levéltárosai számát újra erősen megnövelték. A Gyűjteményegyetem tagja lett. A gyökeres változást azután a szocialista korszak hozta meg. Azokban a nyelvekben, amelyekben ugyanaz a szó, a levéltár kifejezés jelent irattárat és levéltárat, a két intézményt úgy különböztetik meg, hogy az irattárat, függetlenül annak fajtájától, igazgatási, a levéltárat pedig, bármilyen típusú az, történeti levéltárnak nevezik. A történeti levéltár olyan levéltártípus, olyanfajta levéltári intézmény, amely túlnyomó többségében történeti forrásértékkel rendelkező, azaz levéltári értékű forrásanyagot őriz, mégpedig véglegesen. A történeti levéltárban a levéltári iratanyag túlnyomó többségében végső őrzőhelyére kerül, az ilyen levéltárat ezért véglevéltárnaik is hívják. Az ilyen levéltárban folyó munka jellege túlnyomóan tudományos, és csak kisebb mértékben igazgatási. A történeti levéltár ellentétpárja az igazgatási levéltár. A magyar levéltári terminológiában előfordult, hogy a lezárult levéltárat nevezték történeti levéltárnak. Helytelen lenne a jövőben is ezt tenni. A lezárt levéltár iratanyaga ugyan túlnyomó többségben történeti forrásértékű, de vannak olyan történeti levéltárak is, amelyek még nem zárultak le, amelyek növekvőek. A történeti levéltárnak nem az a sajátos jegye, hogy lezárult, mint ahogyan a lezárultnak sem az, hogy történeti. A lezárult levéltár olyan levéltártípus, olyanfajta levéltári intézmény, amelynek gyűjtőköre meghatározott időponttal lezárult, amely időponton túl, az azután keletkezett levéltári anyagot általában már nem gyűjt. Kivételes esetekben természetesen a gyűjtőköri időhatáron túli levéltári anyag is lehet a lezárult levéltár őrizetében. Például ha egy szerv vagy személy fondjának esetében az egyik rész a gyűjtőköri időhatár előtt keletkezett, a másik utána, de már nem folytatódik, az utóbb keletkezettet az előbb keletkezettel kell egyesíteni. Az egyesítés azonban megfordítva is lehetséges, az előbb keletkezett kerülhet az utóbb keletkezetthez. Arra kell törekedni, hogy a fond egész anyaga lehetőleg együtt maradjon. Ez azonban, főleg szervek esetében, nem mindig lehetséges, az elvileg megbonthatatlan fondot, pl. egy minisztérium esetében, két részre kell osztani. A lezárult levéltár gyűjtőköre alapján különbözik más levéltártípusoktól. Lezárult levéltár pl. a Magyar Országos Levéltár, amelynek gyűjtőköri időhatára 1945. január 1. A lezárult levéltár ellentétpárja a növekvő levéltár. A növekvő levéltár olyan levéltártípus, olyanfajta levéltári intézmény, amelynek gyűjtőköre időbelileg nincs lezárva, amely állandóan és rendszeresen gyarapodik újabb és újabb levéltári anyaggal, a gyűjtőkörébe tartozó szervek és személyek újabb és újabb levéltári anyagával. A növekvő levéltár gyűjtőköre alapján különbözik más levéltártípusoktól. Ellentétpárja a lezárult levéltár.