Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
Erdélyi papírmalmok a 16 — 19. században 13 talán már a változó időknek is tulajdonítható, hogy a vállalkozást maga a város pénzelte, és a fejedelemmel egyenesen eltiltatta saját polgáraitattól, hogy a joghatósága alatti területen újabb papírmalmot állíthassanak. 1573. március 12-én, Gyulafehérváron kelt Báthory István fejedelemnek az a privilégiuma, amelyben engedélyezi Szeben városának, hogy papírmalmot létesítsen, és ennek készítményeit, közterheinek könnyítésére, egész Erdélyben szabadon árusíthassa. 47 A város számadáskönyveiből megállapítható, hogy a tanács Michael Birthalmer esküdtpolgárra és Jörg (Berger) Papiermacherre bízta az üzem létesítését. 48 Az Ő irányításuk alatt 1573 nyarán indult meg az építkezés a talmacsi határon, a Cód patak mellett, helyi mesteremberek felhasználásával. Ezek közül Balog Antal hihetőleg az ács vagy asztalos, Nagy Pál pedig a kovácslakatos munkát végezhette. 1573 szeptember végén a zúzószerkezet vasrészeinek elkészítése végett utazott Jörg mester és Nagy Pál Torockóra. A következő év tavaszán a munkálatok már közel állhattak a befejezéshez, és így kerülhetett sor a város és Jörg mester között a termeléssel és a papírárakkal, valamint a malom bérletével kapcsolatos kérdések szabályozására. A szebeni-talmácsi papírmalom 1574 második felében vagy végén kezdhette meg a termelését, és készítményei a következő esztendő tavaszán vagy nyarán jelenhettek meg a piacon. Mindenesetre abból, hogy 1575-ben az évtizedek óta tetszhalott szebeni nyomda új kiadvánnyal jelentkezett, szintén a helyi papírgyártás meg1 indulására lehet következtetni. 49 A Jörg Berger és Szeben városa között 1574. május 29-én létrejött megállapodásból a XVI. századi erdélyi papírmalmokra és papírkészítésre tipikusnak vehető, érdekes részletek ismerhetők meg. 50 Berger mindenekelőtt kötelezte magát arra, hogy a város részéről a papírmalom létesítésére fordított 1233 Ft 63 dénárnyi összeget fokozatosan visszatéríti, mégpedig úgy, hogy író- és nyomtatópapirost szállít a tanács részére tíz, illetve kilenc Ft-os bálánkénti áron. A beszolgáltatott papír árának felét a város készpénzzel tartozik kifizetni Bergernek, az összeg másik felét viszont a törlesztésbe tudják be. Berger utódai is jogot nyernek a talmacsi papírmalomhoz, ha azt használni akarják. A telek és a malom béreként Berger évenként három rizsma jó írópapírt ad a városnak. A Talmácson készült papír értékesítésének kizárólagos jogát Szeben magának tartotta fenn. A tanács tudta nélkül Berger nem adhatott el senkinek sem papirost. Ebből az egyezségből megtudjuk azt is, hogy Talmácson különlegesen finom, közepes és „Bogettschyn" minőségű írópapírt, valamint nyomtatópapírt készítettek. 51 Ennek bálájában tíz rizsma (Ries), egy rizsmában tíz könyv (Buch), és egy könyvben 25 ív volt. 52 1578-ban a város és Berger új megállapodást kötött. Ennek értelmében a bérlő az írópapír báláját kilenc Ft-ért, a nyomtatópapírét pedig hat Ft 50 dénárért tartozott a szebeni tanácsnak 47 Az oklevél kiadásai: Kurz's Magazin II. (1846). 354 — 355; Veress, Andrei: Documente privitoare la istoria Ardealului, Moldovei si Tárii Romanesti. II. Bucuresti, 1930. 5 — 6; íványi: i. m. 16 — 17; Veress Endre: Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király levelezése. I. Kolozsvár, 1944. 243 (kivonatosan). 48 Az alábbi adatokat eredeti szövegükben közli: Teutsch: i. m. 55. 49 Gulyás: i, m. 48. so Az oklevél kiadásai: Teutsch: i. m. 61 — 62; íványi: i. m. 17 — 19. 51 Goldenberg: i. m. 115. 52 A papír mértékegységei és ezek elnevezései a XVIII—XIX. századra így módosultak: egy bálában van 10 kötés, egy kötésben 20 konc, egy koncban írópapírból 24, nyomtató papírból pedig 25 ív. Vö. Kővári László: Erdélyország statistikája. Kolozsvár, 1847. 241-242.
