Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

Erdélyi papírmalmok a 16—19. században 11 Későbben azonban a malom termékeinek fő fogyasztója természetesen a Heltaiofficina lett. Kolozsvár város levéltárában tett próbák azt mutatták, hogy az itteni papírkészítés a XVI. század folyamán a helyi szükségletnek kb. 35—40%át fedezhette. Mellette azonban hozzávetőlegesen még 30%-nyi volt a brassói és szebeni papírmalom termékeinek együttese, és ugyanennyi a külföldi, főként németországi készítmények jelenléte a kolozsvári papírforgalomban. A kolozsvári papírmalom Heltai Gáspár özvegyének 1582 végén vagy 1583 elején bekövetkezett haláláig egy kézben volt a nyomdával. Ekkor azonban a nyomda ifj. Heltai Gáspár, a papírmalom pedig testvére, Hertel Petemé Heltai Borbála tulajdonába került, de — legalábbis 1587-ben — mindkettőt a nyomdász Schessburger Gáspár bérelte.

36 A helyi gyártmányú papírok hirtelen eltűnése a kolozsvári levéltári anyagból — közvetlen adatok hiányában is — azt sejteti, hogy a Heltai-féle papírmalom szintén áldozatul eshetett a XVII. század első évtizedében Kolozsvárt sújtó háborús pusztításoknak.

37 A Heltai-papírmalom legkorábbi vízjegyet pajzsban elhelyezve, a tudás édenkerti fáját ábrázolta a törzsére tekerődző kígyóval és attól jobbra meg balra a tulajdonos nevére utaló G H monogrammal. A használat során kiöregedő vízjegyet gyakorlatlan kezek egyre durvább és esetlenebb változatokban újították fel, amíg végül, hihetőleg 1567-ben, Heltai teljesen új filigránt nem készíttetett. Ez az ismét elsőrendű kivitelezésű vízjegy harántpólyával osztott pajzsban szintén a tudás fájára utaló három almát és Heltai névkezdő betűiből formált ligaturát ábrázolt. Heltai halála után, valószínűleg 1575-ben, a nyomda első jelvényéül szolgáló kolozsvári városcímert tették meg a papírmalom vízjegyének, az eddigi vízjegyet, a tudás fáját, pedig nyomdajel vényként használták tovább. Kb. 1596-9-ig jelölték a kolozsvári készítésű papírokon a háromtornyos városkaput többnyire pajzsban, de olykor anélkül ábrázoló városcímerrel, mely felett vagy a tulajdonos Heltai Borbála, vagy pedig a malom bérlőjének (pl. Gaspar Schessburger) monogramja olvasható. 1597-től fogva a malom elpusztulásáig az új tulajdonos, ifj. Heltai Gáspár, névkezdő betűi fordulnak elő vízjegyként többféle változatban, a rohamosan hanyatló kolozsvári papírmalom készítményein. A szebeni papírmalom a XVI. században A szebeni papírgyártás alakulása mindennél jobban mutatja, hogy a XVI. századi Erdélyben a papírmalmok virágzásának előfeltétele volt valamelyik nyomdával való legszorosabb kapcsolat.

38 Ahol ez hiányzott, vagy laza 36 Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár történetéhez. II. Bp., 1888. 143. 37 Megjegyzendő, hogy Kemény említ (Die ältesten Papiermühlen 159.) egy 1635 körül Kolozsmonostoron működő papírmalmot, melyet Heltai üzeme folytatásának vél. Erre vonatkozó bizonyítéka azonban csupán egy kéttornyú templomot ábrázoló vízjegy, melyet ő — minden indoklás nélkül — kolozsmonostorinak minősít. (E vízjegy Hasonmása megtalálható: Kurz's Magazin I. (1844). 18. sz. ábra és Századok 1878. 531.). Minthogy egyelőre semmiféle közvetlen hiteles adat nem került elő — Kolozsvár város gazdag levéltárából sem — arra vonatkozóan, hogy a mondott időben Kolozsmonostoron akár a Heltai-féle, akár pedig egy új papírmalom működött volna, azt kell mondanunk, hogy itt a XVII. század elején hosszú időre megszűnt a papírgyártás. 38 A malom történetének korszerű feldolgozása, a vonatkozó irodalommal együtt: Goldenberg, Samuil: Moara de hirtie din Sibiu in secolul al XVI-lea. In: Studii XIII. (1960). 1. sz. 113 — 118. Vö. Pamu, Stefan: Mestesugurile din Transilvania pina in secolul al XVI-lea. Bueuresti, (1954). 226.