Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.

Erdélyi papírmalmok a 16—19. században 9 hogy Huetné 1584-ben bekövetkezett halálakor az öccsére, Markus Benknerre szálló papírmalmot több mint 1500 Ft-ra értékelték fel.

29 Már Hans Benkner élete utolsó szakaszában (kb. 1557 — 1565 között), de még inkább Huetné idején (1568—1584) a brassói papírmalom termékeinek legfőbb fogyasztója többé nem a Valentin Wagner elhunytával (1557) halódásnak indult Honterus-nyomda, hanem az 1561 után nekilendült helyi cirill sajtó. A papírmalom tulajdonosai tehát anyagilag is érdekeltek voltak Coresi, Lorint deák és társaik román könyvkiadó tevékenységének előmozdításában. A jól jövedelmező üzemet a századforduló háborús csapásai többször sújtották és végül el is pusztították.

30 1600. augusztus 25-én portyázó katonák perzselték fel a többi malommal és a majorral együtt. 1603. július 17-én Székely Mózes és Radu l^erban vajda itt megvívott csatájában elégett a papírmalom újjáépítéséhez beszerzett faanyag, és az üzem 400 Ft kárt szenvedett. Ezután évekig csak a malom puszta falai meredeztek az égnek, amíg Paul Benkner 1609 szeptemberében fedelet nem húzatott föléjük. 1611 januárjában a már jórészt újjáépített papírmalmot Nagy András hajdúkapitány csapatai ismét teljesen felégették. Ez az újabb pusztítás adta meg a kegyelemdöfést az első erdélyi papírmalomnak. A Benknerek többé nem voltak hajlandók áldozni az újjáépítésre. 1620-ban, Paul Benkner halála után, a brassói tanács nem engedélyezte, hogy gyermekei felosszák maguk között a papírmalomhoz tartozó földeket, réteket. Azt kívánta a családtól, hogy amikor a két fiú nagykorú lesz, építse újjá az üzemet a Benknerek és Brassó hírének-nevének öregbítésére. Erre azonban később sem került sor. A malom puszta helye azonban továbbra is fenntartotta az üzem emlékét, bár gazdái ettől fogva mezőgazdasági birtokként hasznosították. A Benknerek „papírmalombeli" részének későbbi emlegetése tehát nem jelent ennél többet, és hiba volna ebből a szóhasználatból a papírüzem tényleges létezésére következtetni. Korai készítményein a brassói papírmalom vízjegyként EL város címerének (koronába foglalt gyökeres fatörzs) természetim ábrázolását, illetve egy róka alakját használta — az egyik tulajdonos, Hans Fuchs nevére való utalásként. 1561-ben, miután Hans Zipser bérelte ki a malmot, a vízjegy is megváltozott. Ez is a város címerét ábrázolja pajzsba foglalva, de erősen stilizált formában. Ettől fogva egészen a malom elpusztulásáig ezzel a vízjeggyel jelölték a brassói készítésű papírokat. Igaz, hogy a műhely hanyatlásával párhuzamosan egyre durvább kivitelezésben. Az értelmetlenségig deformálódott, rongált, hibás vízjegyekből is pontosan leolvasható a brassói papírkészítés fokozatos lehanyatlása. t 29 Quellen. VI. p. LVII. — Blücher, Gebhard: Filigranele brasovene si tipäriturile chirilice din secolul al XVI-lea. In: Revista bibliotecilor XX. (1967). 421 — 426. — Uö: Bestimmung der Auflagehöhe von Kronstädter Druncken des 16. Jahrhunderts mit Hilfe der Wasserzeichen. ImMKvSz. LXXXIV. (1968). 343-350. 30 Az itt következő adatok megtalálhatók: Quellen. VI. p. LVII—LVIII. — Mind a brassói, mind pedig az alább idézendő összes többi XVI. századi erdélyi vízjegy és változatai ábrája megtalálható: JaJcó, Zsigmond: Filigrane transilvänene din secohil al XVI-lea. In: Studia Universitatis Babes-Bolyai. Series História. XIII. (1968). Fasc. I. 3—19 {77 képpel). — Mares, Alexandru: Filigranele hirtiei intrebuintate ín Tárile Romane in secolul al XVI-lea. Bucuresti, 1987.