Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

/ 8 Bertényi Iván lekerekített sarkú háromszögű pajzsában a kereszt valamennyi szára a végződés felé kiszélesedik, s ívelten végződik.

20 Az ezzel egyidejűleg használt viaszpecsét kettőskeresztjének a szárai csaknem végig párhuzamosak, végeik csak enyhén szélesednek ki, de a talp végződéséből ék áll ki. („crux hastata").

21 A Bélát követő királyok a kereszt alsó szárkereszteződésére még egy töviskoronát mintázó (esetenként fogaskerékre emlékeztető) karikát is helyeznek.

22 De ennek a használata sem mondható következetesnek. IV. László király számtalanszor megváltoztatta nagypecsétje nyomóját, kettőskeresztjei hol szélesebbek, hol keskenyebbek a különböző nyomókon és pecséteken. Ugyanakkor általában nem látható rajtuk a töviskorona. De mégis megjelenik egyszer: az utolsó előtti pecsétnyomó-változtatásnál.

23 A kettőskeresztes címerpajzs mellett tovább él a sávozat használata is (most már oroszlánok és kis pajzsocskák nélkül): találkozunk vele V. Istvánnak még stíriai hercegként használt — 1259 utáni — zászlaján és pajzsán, s a sávozatot helyeztette címerpajzsára utolsó Árpád-házi királyunk, III. András is még 1286-ban, herceg korában. Ehhez hozzátehetjük még, hogy IV. Béla felesége, Mária, s az őt követő királynék is a kettőskeresztes címerpajzsot viselik felségi pecsétjükön, esetenként különböző díszítésekkel: így Kun Erzsébet egyik pecsétjének hátoldalán a szárak közepén erezett, szélein sima szegélyezésű, a szár végek közepén csepp alakú díszítés, a szárak kereszteződéseinél kerek szegfejek figyelhetők meg. A palum alul három pártalevélen áll, a kereszt tövénél kétoldalra hajló, levéllé szélesedő ágak láthatók. Ugyanakkor Kun Erzsébet másik pecsétjén és Fennena királynéén a keresztek lapját rozetták és pántok díszítik, gyöngydróthoz hasonló szegély keretezi, s mindkét kereszt széthúzott, három-három leveles ágból emelkedik ki.

24 Mindezek alapján teljes joggal jelenthetjük ki, hogy az Árpádok királyi családjában — ha esetenként rövid megszakításokkal is — megfigyelhető a két heroldalak, a sávozott pajzsmező és a kettőskereszt párhuzamos használata. Emellett a XIII. század első harmadában egyes királyaink — ugyancsak váltakozó számú — oroszlánokat is helyeztek el a sávozott pajzsmezőbe, míg mások — a század második felében — a kettőskeresztet látták el töviskoszorúval. A töviskoszorúval bővített mesteralakok használata is bizonyítható (egymás után három uralkodónál szerepelnek ugyanúgy, mint a sávozatban lépegető oroszlánok), így, ha ideiglenesen is, részeivé váltak a magyar uralkodóház akkori címerének. így — ha a sávozott pajzs vágásainak a számára most nem helyezünk súlyt, s ha a váltakozó számú oroszlánokat mutató pecséteket ugyancsak nem tekintjük teljesen eltérő variánsoknak, hanem feltételezzük, hogy a pecsétmetszők által egyszerűen soknak szánt kis oroszlán (ok )nak különböző módokon sikerült megoldásai, s a sávozott pajzsokon csak időlegesen szereplő pajzsocskákkal terhelt címerek önálló típusként való felfogásától is eltekintünk, s végül a kettőskeresztes címerpajzsok esetenkénti kisebb díszítéseit is figyelmen kívül hagyjuk, szóval mindezeket feltételezve is — e címernek legalább négy változata volt: a sávozott pajzs, a sávozott pajzs a kis oroszlánokkal, a kettőskeresztes pajzs és a kettőskeresztes pajzs a töviskoroná20 OL DL: 50617. 21 1256: OL Dl. 58394. 22 Kovács, 1984. passim. 23 Szentpétery Imre: IV. László király pecsétváltoztatásai. — Levéltári Közlemények I. (1923) passim. 24 Kovács, 1984. 408-414. p.