Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 9 val. E négy változat közül kettőt rövid életűnek mondhatunk, mert a történelmileg rövid idő alatt véglegesen eltűnik. A másik két változat azonban, a sávozott pajzsmező és a kettőskereszt (az alája kerülő talapzattal, majd hármashalommal) a magyar királyi, illetve államcímernek századunkig fennmaradó eleme maradt. Ma már nagyjából elfogadottnak tekinthető az a vélemény, hogy a vörös-ezüst sávozatú mező lehetett az Arpád-ház családi címere, míg a kettőskereszt elsősorban a királyi hatalmat jelképezhette. Károly Róbert hasított, 1. mezejében Károly Róbert hasított, l. mezejében sáliliomokkal behintett, 2. mezejében vozott, 2. mezejében liliomokkal behinsávozott címere tett címere patkót harapó strucc sisakdísszel Az Árpád-ház kihalása után a kettőskeresztes és a sávozott pajzsmező egyaránt áthagyományozódott az Árpádok leányági örökösének számító, s hamarosan hazánk trónjára lépő Anjou-házra. De a királyi hatalmat szimbolizáló kettőskeresztet más trónigénylők is pecsétjükre emelték: a cseh Vencel (1301 — 1304) felségi, kettőspecsétje címerében három karéjos talapzaton álló kettőskeresztet viselt, 25 Ottó (1305—1308) felségi pecsétjének érdekessége pedig az, hogy előlapján a trónon ülő király képét jobbról-balról 2—2 (összesen 4) címerpajzs környezi. Az országalma mellettin a magyar kettőskereszt, a többin családja címerei láthatók. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy e négy kis címerpajzs különböző címerekkel, királyaink pecsétjein a XV. században ,,divatossá" váló címergyűrűk korai előképének fogható fel 26 . Károly Róbert trónralópte előtt az Anjouk a sávozott pajzsot részesítették előnyben, mely a család trónigényének és származásának kifejezésére egyaránt alkalmas volt, s még a család olyan, Magyarországon soha nem járt nőtagja is viselte, mint a Civakodó Lajos király (1314—1316) feleségeként fran25 1302. OL Dl. 1632. és 25065. -«Wien, Staatsarchiv, 1311. IV. 7.