Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

6 Bertényi Iván hogy az egyik címert a pecséten ábrázolt lovag pajzsán és lótakaróján, a másikat az ellenpecséten megörökített zászlón helyezték el, szép példa X. Archambaud, sire de Bourbon 1247-ben használt pecsétje.

12 Az egy személyhez köthető — esetenként külön-külön alkalmazott — több jelvény szokása túlmutat a középkoron, s nem mindig csak különböző hűbérbirtokokkal hozható összefüggésbe. (Az ifjabb) Hans Holbein 1532-ben lefestette Georg Gisze német kereskedőt, amint az londoni irodájában asztala mellett áll és egy levelet tart a kezében. A festmény nemcsak művészettörténeti, hanem szfragisztikai és heraldikai szempontból is igen tanulságos, mert számos pecsétnyomó, pecsétgyűrű szerepel rajta, amelyeket a kereskedő szemmel láthatólag egymással párhuzamosan használt (egyidejűleg a kezeügyében voltak). Ami a festményen heraldikai szempontból nézve érdekes, az az, hogy a Gisze előtt fekvő fanyelű peesétnyomón kereskedőjel, az ugyancsak az asztalon fekvő arany pecsétgyűrűn Gisze ettől eltérő címere látható, azaz — mivel igen valószínűtlen, hogy a festő nem a Gisze által ténylegesen használt ábrázolásokat örökítette volna meg a képen — a kereskedő 1532-ben (legalább) kétféle különböző jellel hitelesítette áruit, leveleit.

13 Az előadottak alapján könnyen elképzelhető, hogy nemcsak olyan esetek fordultak elő szépszámmal, amikor egy-egy családon belül apa és fiú, vagy két fivér egymástól teljesen eltérő címereket viselt, hanem ugyanazon személynek is lehetett élete során kettő, három vagy akár még több egymástól eltérő címere is. S hogy ez nem csupán a legelőkelőbb családok címereivel lehetett így, a Rüdt von Collenberg család őseinek a példája mutatja. E család tagjai a XIII. század végén XIV. század elején nemcsak különböző neveken (így de Amorbach, de Botterkem, de Rudenawe, de Collenberg, vagy egyszerűen csak Rude) szerepeltek, hanem pecsétjeik címerpajzsán is hol rácsozott vagy sima pajzsmezőben pólyát, hol a család beszélő címerképeként felfogható egy, kettő vagy három szelindekfejet (sisakdísszel vagy anélkül) viseltek.

14 Mindezek mellett még ha egy család vagy személy állandóan ugyanazon címer használata mellett maradt is, ezt a címert is a legkülönbözőbb módokon ábrázolhatták. Hiába állítottak tehát össze a középkori heroldok szebbnél szebb címerkönyveket, a címerek pontos ábrázolására vonatkozó elvek csak a XVII. századra alkultak ki Nyugat-Európában. Ha addig valaki címert készíttetett, csupán arra kérhette meg a festőt, ötvöst, hogy „tartsa tiszteletben a főbb vonalakat, de ami a részleteket illette, azokat legnagyobb részt a saját fantá ziájára hagyatkozva" állíthatta elő a művész.

15 A magyar királyi címer változatai Ha a hazai címer változatok kérdéséhez akarunk közeledni, legokosabb uralkodó családaink címerével kezdem vizsgálatainkat. A forrásbázis is ezt kínálja, hiszen mondhatni minden korból az uralkodó nevében kiállított okle12 Pastoureau, 1979., 175. p., 219. és 220. ábra. 13 Erich Kittel: Siegel. Klinkhardt et Biermann. Braunschweig, 1970. Tafel II. és 161-162. p. 14 Graf Rüdt von Collenberg

: Wappen Wechsel und Wappendifferenzierung einer Familie zwischen 1270 und 1340. — Archívum Heraldicum XCII (1978) 2—11. p. 16 L. Bouly de Lesdain: Les variantes dans les armoiries. — Annuaire du Conseil Héraldique de France, 1897. 70. p. Idézi: Pastoureau, 1977. 64. p.