Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 67 Erre a korban szokásos insertio szabályainak megfelelően került sor, azaz a káptalan a saját nevében kiállított újabb oklevélbe írta bele a Mátyás király féle címereslevelet. Az átíró hiteleshely következetesen járt el, mert nemcsak a szöveget írta át, hanem — a saját nevében kiállított új oklevél közepébe — az uralkodói ármális közepében szereplő címert is lefestette.

337 Mivel mind az eredeti, mind az átírt példány fennmaradt, könnyen megállapítható a két címerábra néhány részletbeli különbsége. Mindenekelőtt különbözik a két címer hátteréül rajzolt boltozat a tartóoszlopokkal, és a pajzstartó angyal mögött lévő függöny is másként van megfestve. Ezek azonban elhanyagolhatók, hiszen nem tartoznak szorosabban a címerhez. Különbözik egyes részleteiben a két címer pajzstartó angyalának az ábrázolása is. Mátyás oklevelén az angyal vállán látható palástot összefogó díszes csat más kiképzésű, mint a káptalan átiratában. Emellett az angyal mellére keresztben egy (a pajzs felső széléig lenyúló) pántot is festett a Mátyás-féle ármális minátora, ami az átiratban hiányzik. De hiányzik itt a vágott pajzs alsó mezejének a sávozatában az eredeti adománylevél damaszkolása is, ugyanakkor egyes meglevő címerképek is kissé eltérő módon lettek utánrajzolva: a vágott pajzs első mezejében a harántosan, illetve balharántosan keresztbetett két egyenes kard kereszteződése fölött lebegő korona abroncsa az eredetiben sokkal vastagabb, mint az átiratban, ugyanakkor a kardkereszteződés alá rajzolt ötszirmú virág kiképzése is máshogy sikerült a két miniátornak. Azaz a két címereslevélben ugyanazt a címert látjuk megörökítve, s ha valaki a legapróbb részletekre nem figyelve írja le a címert, leírásuk is egybeesik. Tehát azt mondhatnánk, hogy az átirat valamennyi lényeges vonásában követi az eredetit, az említett kisebb eltérések pedig nyilvánvalóan senkit sem zavarhattak a kortársak közül, hiszen az eddig bemutatott, különböző tárgyakon, (főleg pecséteken) látott, egyazon személyekhez, városokhoz tartozó címerváltozatokat ismerve nyugodtan kijelenthetjük: a késmárki címer két változata ugyanazt a címert jelentette, s ekkora eltérés nyilvánvalóan egészen természetesnek számíthatott. Egészen más jellegű problémát vet fel két, ugyancsak közel egy időben kiállított ármális. Az ezekben látható címerek által mutatott különbség sem a Szentgyörgyiek több példányban kiállított címeresleveleiben megfigyelhető kisebb eltérésekhez, sem a Késmárk címereslevelének átírásakor létrejövő különbözőségekhez nem hasonlítható. Zsigmond király 1418. március 6-án Konstanzban Sóvári Soós László fia, Miklósnak és általa unokatestvéreinek, János fiai Simonnak és Lászlónak, valamint Sóvári Soós György fiának, Péternek címert adományozott. Ez kék mezőben leveles koronából növekvő, arany kosszarvakkal ékesített, kar nélküli női mellalak, rövid, felkötött arany hajjal. Ugyanazon év március 19-én, ugyancsak Zsigmond király a Chapyaknak is címert adott, amely kék mezőben ágaskodó, fején nyíllal átlőtt arany oroszlánt ábrázol, s a pajzs fölötti csőrsisak díszében a címerképet megismétli. A címereslevél utalása szerint a címerkép Chapy András Osztro ostromakor tanúsított hősiességére utal, amikor is szemét ellenséges nyíl lőtte ki. A második ármális szép forrása a címerszimbolikának. Minket azonban ehelyütt jobban érdekel másik érdekessége: a címernyerők közt megemlíti Sóvári Soós László 337 Balogh Jolán Mátyás király udvarának a művészetéről írt hatalmas munkájában (forrásfeldolgozásában) nemcsak a két oklevél fényképét mutatja be, hanem a közepükben látható címereket önálló ábrákon is közli. — Baloghll. 1966., 328 —329. p., 476 — 477. szám és uo. 330-331. p., 479-480. szám. 5*