Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Gímerváltozatok a középkori Magyarországon 5 És hogy a XIII. századi Németországban az alacsonyabb rangú lovagok is meg-meg változtatták a címerüket, a rajna vidéki Garnier von Walbach esete példázza. O úgy emlékezik meg régebben használt pajzs alakú pecsétjéről, mint amely „címerem formáját és képét mutatja, mellyel az idő tájt katonáskodni szoktam". (A pecsét két, egymást keresztező, egy-egy gyűrűt tartó kart ábrázolt, lenyomata szerepel egy 1231-es jogügyletnél.) 7 A címerek átalakulásai, változásai a XVI. század végéig igen gyakorinak mondhatók Nyugat-Európában. Sokszor — a mai kutató számára már — minden felderíthető ok nélkül történtek, máskor azonban igen jól megmagyarázható módon, például a pártállás megváltoztatása miatt került sor a címerképek, heraldikai mázak átalakítására, de egy új földbirtok, vagy valamely méltóság megszerzése is okozhatta az addig viselt családi címer elhagyását. 8 Elég gyakori volt az atyai címer felcserélése az anyaival, a teljes vagy részleges címer változtatás egy-egy házasság esetén. A fiatalabb fiú is gyakran választott teljesen új címert, ha nem akarta törni a család régi jelvényét. Esetenként az is indok lehetett a címerváltoztatásra, ha valakinek elveszett a címeres pecsétnyomója. 9 A későbbi időszakban az ilyen címer változtat ások ritkultak. Pontosabban az addig viselt címer elhagyása helyett inkább vágták, hasították, harántosztották, négyeitek a pajzsokat, s az addig használt címerek mellett (címeregyesítés formájában) kezdték alkalmazni a régivel egyesített újabb jelvényeket. Az azonos pajzsra helyezést azonban egy ideig megelőzte az a szokás, hogy az egyazon személyhez tartozó különböző hűbérbirtokok jelvényeit úgy helyezték rá pecsétjére, hogy az egyik címer a pajzsra, a másik a zászlóra, a harmadik a lótakaróra kerülhetett. Michel Patoureau francia heraldikus szerint ez utóbbira példa — többek közt — III. Robert, Dreux grófjának 1225. évi pecsétje is. 10 Jean-Bernard de Vaivre azonban a de Dreux címer tekintetében más nézeten van, s nem a különböző hűbérbirtokokkal hozza kapcsolatba a saját felfogását. Mivel III. Robert lovaspeesótjenek és ellenpecsétjének a pajzsa kockázott, lótakaróján pedig egy harántpólyával tört oroszlán látható, miközben Philippe-nek, Namur márkijának a hasonló stílusú feltehetően azonos ötvösnél készült lovaspecsétjén a lovas pajzsán és az ellenpecsét pajzsán látható a harántpólyával tört oroszlán és a lótakaró kockázott, felteszi, hogy a két, egymással igen távoli rokonságban álló pecséttulajdonos nem különböző hűbérbirtokai jelzésére, hanem valamilyen közös kalandra, élményre való visszaemlékezést jelző személyes motívumként választotta az egymással azonos megoldású, fordított címerű pecsétváltozatokat. 11 Nem vállalkozhatunk arra, hogy a két neves kutató vitájába innen, a távolból beleszóljunk, mindenesetre mindkét magyarázat helyessége elképzelhető. Arra, Heraldik. Wappen, ihr Ursprung, Sinn und Wert.Frankfurt am Main, 1977. (A továbbiakban: Neubecker, 1977.) 28. p. 7 Galbreath—Jéquier, 1977. 32. p. 8 Charles de Blois 1341-ben, amikor megörökli a bretagnei hercegséget, elhagyja Chatillon-Blois címerét és felveszi új tartománya hermelinjét. Más hasonló esetek is előfordultak. Vö. Rémy Mathieu: Le svstéme héraldique franeais. Paris, 1946. A továbbiakban: Mathieu, 1946. 112. és 189. p. 9 L. Bouly de Lesdain: Notes sur quelques changements d'armoiries aux XII e et XIII« siécles. — Archives Héraldiques Suisses, 1899. 76 — 82., 106—116., 1900. 1 — 20. 44-62. p.; Mathieu, 1946. 187-195. p. 10 Pastoureau 1979.; 174. p., 218. ábra. 11 Jean-Bernard de Vaivre: Echanges d'armoiries durant la seconde décennie du XIII« siécle. — Archívum Heraldicum XLV (1981), 15—19. p.
