Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

58 Bertényi Iván Kevesebb problémát vetnek fel Mátyás királyunk neves kincstartójának, Nagylucsei Orbánnak a címerváltozatai. 1480-ban kapott címereslevelében — az oklevél élén lefestett és az ármális szövegében leírt — olyan címert nyert, amely balharánt osztott pajzs felső, vörös mezejében az osztás irányában haladó, két első lába közt arany (a címer ábráján tán inkább korongnak tűnő)

304 almával ábrázolt, farkát háta fölé emelő fehér oroszlánt, az alsó kék mezőben lebegő hatágú arany csillagot mutatott. A (koronátlan) csőrsisak díszébe ugyancsak a hatágú arany csillag került egyik ágának a hegyére állítva, vörös, arany és kék sisaktakarókkal övezve.

305 Schönherr Gyula helyesen állapítja meg, ,,az oroszlán a heraldikai udvariasság miatt egészen természetes, hogy balra néz". Majd ugyanezen tanulmányában bemutatja Nagylucsei egri püspöki pecsétjét. Amint leszögezi, ott ,,a czimer jobbra néző állásban van megszerkesztve, mi által a pajzs harántszelésónek az iránya is egészen megváltozik, bal-harántszelésből jobb-harántszelés lesz, a mi a mellett látszik bizonyítani, hogy a harántszelés iránya a czimerben nem tartozik a lényeges és változhatatlan motívumok közé".

306 Ha az említett püspöki pecsétnek Schönherrnél bemutatott ábráját is szemügyre vesszük,

307 szembetűnik, hogy nemcsak a harántosztás (szeles) iránya változott meg a címereslevéléhez viszonyítva, hanem a címer külső alkotóelemei is módosultak: mindenek előtt eltűntek a sisak, a sisakdísz és a sisaktakarók, de nem a pecséten mutatkozó „helyszűke" miatt, hanem azért, hogy a püspöki méltóságot jelképező attribútumnak, a pajzs felső szélére (közvetlenül) ráhelyezett püspöksüvegnek adjanak helyet. Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a XIX—XX. század fordulóját nem sokkal követően Orbán püspöknek balharánt és (jobb)haránt osztásos címerpajzsú pecsétje még egyaránt ismeretes volt,

308 azt kell mondanunk, hogy Nagylucsei elég „szabadosan" bánt az 1480-ban Mátyás királytól kapott címerrel: hol az annak megfelelő, bal harántosztású címerpajzsot, hol annak tükörképét használta pecsétjein, de az sem zavarta, hogy a király ármálisa részletesen leírta a címerpajzzsal együtt adományozott külső heraldikai díszeket: miután a püspöki cí304 Radocsay Dénes szerint arany golyó. — Radocsay Dénes: Gótikus magyar címereslevelek. — Művészettörténeti Értesítő VI. (1957) (A továbbiakban: Radocsay, 1957.) 294. p. 305 ,,. . . hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet clipeum moverie bipartitum, rubeo scilicet superius et celestino inferius coloribus indirecte per medium sibi inmedietate correspondentibus distinctum: in quo equidem clipeo ipso colore rubeo leonem album, capiti sublimato ore aperto ac cauda in altum supra dorsum erecta, tenendo in pedibus anterioribus aureum pomum, ac supra clipeum galeam retropendiis vestitam et supra galeam stellam unam auream cum sex radiis refulgentem; in inferiori autem parte ipsius clipei colore celestino aliam stellam auream, cum eisdem sex radiis micantem, prout et quemadmodum in capite presentium litterarum nostrarum. . . figurata sunt et depicta. . donavimus. . ." mondja a király nevében kelt ármális. (A címert Nagylucsei az ármálisban név szerint megnevezett rokonaival ós leszármazóikkal együtt kapta.) Schönherr Gyula : Nagylucsei Orbán czímereslevele 1480-ból. — Turul XVI (1898) (A továbbiakban: Schönherr, 1898) 67-68. p. Színes ábrája a 66-67. p. között. Vö. MHH. II. 64. p., ábra: a 64 — 65. p. közt, D. Radocsay: Gotische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen II. — Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarum Hungáriáé X. (1964) 62 — 63. p. 306 Schönherr, 1898. 68. p. A harántosztás és az oroszlán helyzetének a megfordítását hozzá hasonlóan a címer helyzetével magyarázza Fejérpataky László is. — MHH. II. 64. p. — Érdekes módon egyikük sem vette észre, hogy a balfelé fordult oroszlánt ábrázoló címerpajzs felső szélének a közepén a csőrsisak előre, azaz jobbra néz ! 307 Schönherr, 1898. 68. p. 308 Kassa város levéltárában megvizsgált, 1483-ban kelt oklevelek pecsétjei alapján így találta Kemény Lajos: Oklevéltani apróságok. — Turul XXVIII. (1910) 131. p.