Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon •19 met elnyerte, az ármálisban olvashatók követésénél fontosabbnak tartotta, hogy olyan címer változatot válasszon, amelyen magas egyházi méltóságának a jelvénye is fel van tüntetve. Elképzelhető, hogy ezt a „rugalmas hozzállást" a királyi címereslevél által adományozott ábrázolásokhoz nagymértékben elősegítette, hogy az 1480. évi címeradomány nem az első volt a címernyerő életében. Az 1480-assal lényegében egybeeső címer adományozására már 1477-ben sor került az akkor még Beczkewzhaza-i nevet viselő Orbán — akkor — alkincstartó számára. Ennek a címerpajzsa annyiban különbözött az 1480-asétól, hogy az oroszlán hasa alatt egy skorpió is szerepelt (1480-ban a skorpió már hiányzik). Kisebb további eltérés, hogy a zárt sisak nem jobbra, hanem balra fordul, és más a pajzs helyzete is.

309 A Nagylucseinek adományozott címerek további érdekessége tehát az, hogy a korábbi ármálisban több címerkép szerepel, míg a kor gyakorlata szerint a későbbiekben adományozott címerváltozatokat szokták újabb ábrázolásokkal bővíteni. Minthogy a heraldikai udvariasság szabályának a követése a XV. és XVI. században (vizsgált időszakunkban) egyaránt megfigyelhető,

310 az előzőkben bemutatott, „fordított" címerképű pecsétek analógiájára bármely család esetében fel kell készülnünk: a címereslevélben balra fordult címerképek jobbra néző címer változatainak az előfordulására, amennyiben az illető címernyerőik) balra fordult ember(eke)t, állato(ka)t stb. kapott (vagy kaptak) az ármálisba. Ilyen címer változatok megléte csak akkor zárható ki nagy valószínűséggel, ha — a heraldikai udvariasság megsértésével, vagy egyéb ok, például „birodalmi" formában kiállított oklevél esetében az ármális közepére festett címer miatt — a ránk maradt címereslevélben a címerkép nem balra, hanem jobbra néz.

311 (Persze sírkövön még ilyenkor is előfordulhat egy „fordított" változat.) Jobbra néző címerképeket mutató ármálisban szereplő címerábrák esetében ugyanis aligha képzelhető el olyan pecsétre vitel, hogy azok ott balra forduljanak. Legfeljebb az képzelhető el, hogy a gyakorlatlan ötvös a pecsétnyomó vésésekor tévedett. Hogy a címerképeket hol erre, hol arra fordító gyakorlat egyes esetekben megzavarhatta a címerfestőket, Nagy Gergely és Szerdahelyi Huszár Péter 1466. évi ármálisa valószínűsíti. Itt a miniátor az oklevél élére balra dőlt, 309 ,,. . . hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet clipeum bipartitum celestino et rubeo coloribus, indirecte per medium inmediate sibi correspondentibus et in ipso clipeo leonem album cum cauda in altum erecta in dicto colore celestino superiori videlicet, habentem sub se in eodem colore scorpionem nigrum capite suo leonino directe aut a verso ore quoque expresso, ac supra galeam unam stellam et in inferiori parte clipei similiter unam stellam, ambos auro depictos. . ." ad. — Daróczy Zoltán: Dóczyak és Nagylucseyek - Turul LII. (1938) 82-84. p. Ábrája: 83. p. 310 Az eddigi példákon kívül vö. a vizsgált időszak végéről, a Jagelló-korból a Vecssendi alias Taryani Ferencnek 1515-ben adományozott címer hatlombú ( !) koronából növekvő, balra fordult oroszlánját, amely a sisakdíszben is ismétlődik. —: Két XVI. századi czímeres levél. — Turul III. (1885) 143. p. stb. 311 Vö. a Hansági Farkas Mártonnak 1418-ban adományozott, nyíllal átlőtt, aranykoronás medvét — —: Hansági Farkas Márton czímereslevele. — Turul XVIII. (1900) 149 — 150. p. —, amely éppen úgy hátat fordít a király nevének, mint Hradnai Holy Pál 70 évvel később kapott, sárga (arany) búzakévén álló, vörös tarajú és torokdíszű ezüst kakasa. — SchfönherrJ Gyfula): Hradnai Holy Pál czímereslevele 1488-ból. — Turul XIV. (1896) 135. p., MHH. I. 82. p., ül. 82 — 83. p. közti ábra. Példa a korszak végéről jobbra néző — és az uralkodó nevének hátat fordító — címerképre Armbruster Jakab 1518. évi, számszeríjat tartó oroszlánja. — M. H. H. III. 72—73. p. közti ábra. Elemzése — Áldásy Antal tollából — 73—74. p. -