Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 57 ágaskodó oroszlán, míg a gyűrűt tartó (ugyancsak jobbra forduló) holló a 2—3. mezőbe került.

299 A pecsétcímer eltérését az ármálisétól egyébként már Bárczay Oszkár is észrevette, s a címerképek megfordításának az okát a pajzs helyzetének a megváltozásában látta: az ármálisban a pajzs bal felé dőlt, s Bárczay szerint ezért kellett a hollókat és az oroszlánokat is bal felé fordítani, míg a pecsét egyenesen álló pajzsán ez a szempont elesett, s így a címerképeket nyugodtan lehetett jobb felé (előre) fordítottan szerepeltetni.

300 Neves kutatónk magyarázata azonban távolról sem meggyőző, s egyáltalán nem ad választ a címeralakok sorrendje megváltoztatásának a miértjére. Mi az alakok megfordítását az ármálison inkább a heraldikai udvariasság elméletével hoznánk összefüggésbe, s mivel ez a szempont elenyészett a pecsétnyomóra véséskor, semmi akadálya nem volt annak, hogy a címerállatokat ott jobbra fordítva, előre nézve szerepeltessék. Igaz, hogy a címerállatok sorrendjének a felcserélése ezzel sem magyarázható meg. Esetleg egy másfajta udvariasság még indokolhatta e cserét; az uralkodó által adott, új címerképek így heraldikailag megbecsültebb helyre kerültek, mint a régi, már a címerbővítés előtt meglévő címerkép, de természetesen — amint ez ilyen esetekben megszokott — ez a magyarázat is csak kombináció, s távolról sem biztos. De legalább az 1453-as címereslevél ábrái azonosak maradtak a csere után — állapíthatjuk meg. Ez igaz. Hunyadi Jánosnak azonban ránk maradt egy 1456. tavaszán kelt oklevele is, ugyancsak rányomott pecsét alatt. E pecsét szintén címert ábrázol, s bár töredékesen, de kielégítő bizonyossággal felismerhető rajta a címerábra — a csak a gyűrűt tartó holló és felette a lebegő félholdat ábrázoló régi családi címer !

301 És hogy ez az — oroszlán nélküli — címerváltozat Nyugat-Európában is jól ismert lehetett, bizonyítja, hogy a jó negyedszázaddal később (1483-ból való) Conrad Grünenberg-féle címereskönyv is (arany mezőben) fekete hollóként örökítette meg a Hunyadi-címert, amely szájában ezúttal vörös gyűrűt tart.

302 Amint az előbbiekben, a királyi címer vizsgálatánál már láthattuk, Hunyadi János fia, Mátyás király ,,örökölte" ezt a kettős címerhasználatot, hiszen az általa választott címer változatok egy részén — amellett, hogy a különböző országok, tartományok jelvényei a legkülönbözőbb változatokban jelentek meg — a ,,saját", családi címert is hol (csak) a családi holló reprezentálta, hol a vörös „besztercei" oroszlán is megjelent. (Mátyás fia, Corvin János is használta még gyűrűspecsétje tárcsapajzsán a csak a hollót ábrázoló címert.)

303 Nincs kizárva, hogy a Hunyadi-család azért használta „fanyalogva" a besztercei oroszlánt, mert azt a politikai küzdelmekben ellenséges tábor érdekkörébe vont király nevében kelt ármálissal adományozták. Persze ez a magyarázat sem problémamentes, hiszen, ha annyira ellenszenvvel viseltettek volna ez új címer iránt, akár kezdettől, vagy mondjuk Hunyadi László kivégzése után teljesen mellőzhették volna, amint erre a XV. század második feléből (a Petneházy-címer esetében) még fogunk példát látni. 398 1453: OL Dl. 44662., 1454: OL Dl. 14846. 300 Bárczay, 1897. 26. p. ós 25. p. 79. ábra. 301 OL Dl. 15046. 302 Des Conrad Grünenberg Ritters und Burgers zu Constenz Wappenbuch, volbracht am nunden tag des Abrellen, do man zalt tusent vierhundert drii und achtzig jar, in Farvendruck neu herausgegeben von Dr. Graf Stillfried Alcantara und A. M. Hildebrandt. Görlitz, 1875. Fol. CX1V. 303 1504: OL Dl. 37767. Vö. Bárczay, 1897. 35. p. 90. ábra.