Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

50 Bertényi Jván dísz nyitott félszárny-e,

264 vagy amint e sorok írója valószínűbbnek tartja, virágok, esetleg tollak, az azonban mindenképpen bizonyosnak látszik, hogy sisakdíszről van szó, s így ez az 1272 —1273-ban használt pecsét egyben az első ismert hazai sisakdíszes címerpecsét,

265 s így az is egyértelmű, hogy nem azonos Mihály comes 1270. évi pecsétjének a címerével, ahhoz mérten sisakkal és sisakdísszel bővült. Itt azonban nem alaptalanul merülhet fel a gondolat, hogy 1270 és 1272 — 1273 között bővíthette eredeti sisakpecsétjét a címertulajdonos egy sisak díszszel, azaz a kétfajta címer változat egyidejű megléte távolról sem biztos. Az azonban már vitathatatlan, hogy Buda városa egyidejűleg kétféle címerű pecséteket használt már a XIII. század végétől. 1292-ből ránk maradt a város — XIII. századi — kettős nagypecsétje, amelynek előlapja a királyi címer hétszer vágott pajzsát ábrázolta, kétoldalt — cartouche-ként alkalmazott — szőlőindákkal, a pajzs felső szélén — sisak nélküli sisakdíszként — két szőlőindán látható három szőlőlevéllel. A pecsét hátlapja — címerpajzs nélkül a pecsétmezőbe helyezve — háromtornyú várat ábrázol.

266 A kevésbé fontos ügyekben kiállított oklevelek megerősítésére ugyancsak a XIII. század végén volt Budának már egy kisebb, egyszerű pecsétje is, amely ugyancsak hétszer vágott pajzsot ábrázolt, de cartouche nélkül, s a pajzs felső szélének szőlőlevelei helyére két kis ormos toronytető került, nyilván a nagypecsét háromtornyú várának a szimbolizálására.

267 E két pecsétet évszázadokon keresztül használták egymással párhuzamosan, a két hasonló, de ugyanakkor eltérő címerváltozattal.

268 Az idő folyamán a kisebb pecsét a titkos pecsét funkcióját vette fel, ezért újabb kisebb pecséteket vettek használatba, amelyek már csak a háromtornyú várat ábrázolták.

269 A nyitott kapus, háromtornyos várat önálló címerképként tüntette fel a 36 mm átmérőjű újabb kispecsét

270 és a 14 mm átmérőjű legkisebb pecsét.

271 Hogy pedig e jónehány címer változat mellett a középkor végére maguk a budaiak is már megfelelő „rugalmassággal" kezelték saját címereiket, mutatja, hogy, amikor a XVI. század elején a város címerét kőbe vésték, a kőfaragó (szobrász) a vágott pajzs felső mezejébe helyezte a kis (illetve ekkor már titkos) pecsét két — kiegészített — tornyát, miközben a hétszer vágott mező a pajzs alsó felét foglalta el.

272 Minthogy a városi pecséteket általában viszonylag hosszabb ideig használták, a budai pecsétek és címerek vizsgálatánál szükségképpen előrefutottunk az időben. Most azonban térjünk vissza a XIV. század első felébe. Egy (az 1936. évi székesfehérvári ásatásokkor napvilágra került) címeres pecsét264 Bártfai Szabó László: Három Arpádkori pecsét — Turul XXV. (1907) 63 — 64. p. 265 Vö. Zolnay László: Donch mester és a Balassák ősei. — Turul LI (1937). (A továbbiakban: Zolnay, 1937.) 26. p. 266 Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. — Tanulmánvok Budapest múltjából XIV. (1961). (A továbbiakban: Kubinyi, 1961.) 110. p. 1-2. kép/ 267 1326: OL Dl. 2350., de megléte már 1295-ben biztos. — Kubinyi, 1961. 112. és 181. p. 29. lábjegyzet, valamint 7. kép. 268 Kubinyi, 1961. 128. p. 269 Uo. 129. p. 270 Uo. 129. p. és 22. kép. 271 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestóig (1541-ig). In: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején Budapest története II. (szerk.: Gerevich László, Kosáry Domokos) Budapest, 1975. (A továbbiakban: Kubinyi, 1975.) 272 Az egyes pecsétek használatához vö. Kubinyi, 1975. 82 — 83. és 167—168. p.