Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 49 változatokat vizsgáljuk meg, amelyek viselői címerük felvételekor nem familiárisi hovatartozásukat kívánták hangsúlyozni. 1415-ben Zsigmond király Konstanzban címeradománnyal jutalmazta a megnemesített Szentgyörgyi Vince Benedek székesfehérvári prépost királyi tanácsost és általa rokonait, Szentgyörgyi Vince Tamás fia, Lászlót és Jánost. Az ekkor már elhunyt Vince Tamás évekig ült Székesfehérvár bírói székében. László fia kamarabérlői minőségében sem szakította meg kapcsolatait apja városával: alkalmazottai közt számos odavaló polgárt foglalkoztatott. Az 1415-ben adományozott címeren is meglátszik ez a kötődés: kék mezőben vörös városfalakat ábrázol kapuval, három toronnyal és mindegyik toronyban ablakkal. E városkép felett angyalkezek tartotta korona látható.

262 A címer képe első pillantásra a Székesfehérvár középkori pecsétjeiről jól ismert háromtornyos, stilizált városképet idézi fel, amelyet így — további címerképpel kombinálva — adományoztak a városhoz több szállal kötődő címernyerőknek.

263 Mi történt tehát itt ? — Város címerének egy változata került magánszemélyek tulajdonába. Azaz nemcsak a királyi címert viselhették egyes tisztségviselők, királyi városok, hanem — esetenként — a városhoz kötődő, ottani indíttatású családok tagjai is címerükbe kaphatták az illető város címerét. (Azt semmiképpen sem tételezhetjük fel, hogy a szentgyörgyi Vince család tagjai familiárisi viszonyba kerültek volna Székesfehérvár városával.) De térjünk vissza egy pillanatra Kassa előbb bemutatott pecséthasználatához. Csak arra van példa, hogy valamely pecséttulajdonos (személy vagy testület) egymással párhuzamosan különböző, címeres és nem címeres pecséteket használ? Nem használhat különböző címereket is? — Merész kérdés, hiszen a címereknek lényeges attribútumuk a tartós, azonos formában történő használat. Ugyanakkor az a szempont, amely az uralkodói címerváltozatok kialakulása során ez alól a szabály alól bizonyos fokig felmentést adhatott, az ugyanazon király jogara alá tartozó, az idők során esetenként változó számú különböző országok, tartományok címerei megfelelő elhelyezésének az igénye az uralkodó pajzsán, a magánszemélyek, városok esetében eleve elesik. Mégis fogjuk vallatóra forrásainkat e szempontból! Mihály zólyomi ispán 1270-es pecsétjét úgy írja le a szakirodalom, hogy az álló kerekített felső sarkú, háromszögű pajzsban talpas (egyes) keresztet ábrázolt, amelynek alsó szára a pajzs alsó sarkáig érő, ókalakú nyúlványban végződött. Néhány évvel későbbi — rongált köriratú, de ábrájában ép — pecsétjén balra dőlt címerpajzsban látjuk viszont — minimális kivitelezésbeli módosítással — ugyanezt a keresztet, de a pajzs felső (jobb) sarkára most már egy csöbörsisakot is helyeztek, s azon sisakdísz is látható. A különböző szerzők nézete eltér abban, hogy ez a sisak2G2 „clipeum cum campo fiavei seu lazurini coloris, in quo de baso seu a parte inferioris eiusdem clipei eivitas coloris rubei, habens portám et trés turres cum moeniis eiusdem coloris ac fenestram in qualibet earundem . . ." etc. — Nyáry Albert: A Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze család czímere 1415-ből. — Turul I. (1883) 82 — 84. p. 263 A címer ábráját közli Bárczay, 1897. 167. p. 443. ábra. A családhoz vö. Mályusz Elemér: A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog. Budapest, 1958. 103—104. p. A címer kivitelezéséhez vö. Kubinyi megállapítását: „Akár Fehérvárnál, itt is a középső torony magasabb, habár valamivel karcsúbb. . . Jobban hasonlít ez a XV. századi címer a XIII. századi városi pecsétre, mint Buda város egyes pecsétjeinek és címereinek ábrázolásai egymásra." — Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétjei. (Székesfehérvár Évszázadai 2. Középkor, Szerk.: Kralovánszky Alán.) Székesfehérvár, 1972. (A továbbiakban: Kubinyi, 1972.) 163—165. p. 4