Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

40 Bertényi Iván a fó'pajzs szívpajzsába került, s a luzsicei ökör kimaradt. így a főhelyen most is (ezúttal hármashalom nélkül, egyenlő hosszúságú vízszintes szárakkal a pecsétnyomóra vésett) kettőskereszt látható, majd (ismét az óramutató járásával ellentétes irányban haladva) a három koronás leopárdfej, a pajzs tengelye felé (balra) ágaskodó oroszlán, majd a pecsét hátsó felében továbbhaladva a jobbra néző (egyfejű) sas, (az ezúttal jobbra ágaskodó nyest) következik, s végül az itt egy koronával megörökített galíciai címer zárja a gyűrűt.

214 További kettővel csökken a címergyűrű pajzsainak a száma azon a címerváltozaton, amely Ulászló másik, (65 mm átmérőjű) titkos pecsétjén maradt ránk. A felső pajzscsúcsok táján tárcsapajzsok mintájára kissé szélesített kerektalpú pajzsokból álló címerkompozíció középpontjában álló, felső szélén nyílt koronával fedett, negyedelt főpajzs 1 — 4. mezeje itt is sávozott, 2—3. mezejében a jobbra ágaskodó kétfarkú oroszlán, szívpajzsában a családi sas látható, míg a főpajzsot övező négy, hasonló alakú kisebb pajzs közül az 1. és a 4. itt is sast ábrázol, (az óramutató járásával ismét ellentétes irányban haladva) a 2. balra (a pecsét tengelye irányába fordított), sávozott mezőben ágaskodó oroszlánt, a 3. (a pecsétmező alján) a jobbra fordult ökröt ábrázolja.

215 Mivel ezúttal három sas is szerepel, s meglehetősen hasonló kiképzésben, csak per analogiam tételezhetjük fel, hogy a főpajzs szívpajzsában szereplő a király családi címerállata, ezt azonban, hogy a másik kettő közül melyiket kell a morva, s melyiket a sziléziai sasnak tekintenünk, nem állapítható meg. (Elvileg a morva sasnak kockázottnak kellene lennie, a kockázást azonban elhagyták a pecsétnyomó vésésekor.) Végül — Mátyáséhoz hasonlóan — II. Ulászló címerének is ismerjük olyan változatait is, ahol a (kisebb átmérőjű) pecsétmezőben a címergyűrű és így a rajta addig szerepeltetett címerek elmaradnak, illetve az utóbbiak közül néhány az egyetlen negyedelt, szívpajzzsal bővített „fő" pajzsra kerülhet rá olyan formán, hogy a négyeit pajzs most nem ismétel meg kettő-kettő címerábrázolást, hanem mind a négy mező önálló címerábrázolásokat tüntet fel. Tanulságos, hogy a pecsétek nyomóit véső ötvösöket e helyben szűk megoldásoknál sem arra utasították, hogy az ekkorra már nagyjából ugyanazt kifejező sávozat vagy a kettőskereszt közül az egyiket hagyják el: Ulászló is kiemelt „heraldikai megbecsülésben" részesítette Magyarországot, amikor függő, bírói pecsétjén ós ovális alakú gyűrűs pecsétjén mindkét, hazánkat szimolizáló címerábrázolást önálló mezőben szerepeltette ahelyett, hogy valamelyiket elhagyva egy további tartomány címerét jeleníttette volna meg. Ráadásul egy további, harmadik mezőt még a dalmát leopárdfejek szerepeltetésére is „feláldozott" bírói pecsétjén, amelynek így csak a 4. mezejébe kerülhetett a király uralmának másik fő bázisát, Csehországot reprezentáló kétfarkú oroszlán, s a szívpajzsba a családi (lengyel) sas.

216 Az 1. negyedbe helyezte a savozatot, a 2—3.-ba a cseh oroszlánt és a 4.-be a kettőskeresztet, s ismét a szívpajzsba a családi sast II. Ulászló ovális (20 X 14 mm méretű) gyűrűs pecsétjének a vés214 1494: OL Dl. 17867. Fényképe: Bodor, 1980. 24. p. utáni 23. ábra, Vö, Kumorovitz, 1937. 111. p. 215 Magyar Országos Levéltár, V. 1. N° 113. Művészettörténeti Kutatócsoport pecsétgyűjteménye, 387. sz. 216 II. Ulászló bírói pecsétje 1492: OL Dl. 71036., 1494: OL Dl. 1944. Bodor, 1980. 24. p. utáni 24. ábra. Hasonló ábrázolást láthatunk arany pénzeken is: CNH. II. 253. sz., 263. sz. 265. sz., 266. sz. Garasokon: CNH. II. 270 A., 270 B., 271. Dénárokon: 272 A., 272 B., 272 C. stb., stb.