Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 37 mezőt, a 4.-be a hollót, míg a 2. és a 3. mezó't az (ismétléssel hangsúlyozott) aragon címer tölti ki. 205 Csapodi Csaba egyéb érvekkel is alátámasztja a címerek tanúságát, 20 * s így meggyőzően bizonyítja végül, hogy mind e címerváltozatok, illetve az őket tartalmazó kódexek Beatrix címerei, illetve kódexei voltak. De még így is maradtak problémák. Egy angyal — külön-külön pajzson — tartja Mátyás és Beatrix családi címereit a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Graduale egyik lapján. 207 Mivel itt a két címerpajzs nem érintkezik egymással, nem is egymás felé dől, Csapodi Csaba nem is tekinti őket összetartozóknak, hanem Mátyás és Beatrix külön-külön címerének, amelyeket egyaránt befestettek ebbe a kódexbe. A Gradualét a királyi pár feltehetően közösen ajándékozta a ferencesek kolostorának. 208 (Mivel a bemutatott címerek a 3. fólión láthatók, valószínűleg nem possessor címerek.) Így — Csapodi felfogását most is valószínűnek tartva — úgy tűnik, itt nem egy új, eddig még nem tárgyalt címer változatról, hanem az uralkodópár egymás közelében megörökített (külön-külön) címeréről van szó. Feltehetőleg Beatrix címereként fogandók fel azonban azok a Londonban és New Yorkban őrzött (1486—1487-re datált) majolika tálakra festett ábrázolások, amelyek két, különálló pajzson ábrázolják ugyan Mátyás és Beatrix családi címerét, de a két pajzs egymás felé eső széle fölé közös (arany, pántos) koronát festettek, ami a címerek összetartozását valószínűsíti. E címerváltozatot nemcsak a koronával összekötött két, külön pajzs alkalmazása különbözteti meg az előzőktől, hanem az is, hogy egy sajátos szimmetriára törekvés megvalósulásaként Mátyás királyi címerének egyszerűbb, negyedelt — 1—4. negyedében sávozott mezőt, 2—3.-ban az oroszlánt, szívpajzsában a hollót ábrázoló — változata került Beatrix címerének ugyancsak negyedelt, 1 — 4. mezejében ugyanazon heroldalakokat, címerképeket ismétlő változata mellé. (Vagyis Beatrix családi címere itt nem „egyszerűsít", s a 2. és a 3. negyed cölöpösen harmadolt első harmadát ezüsttel és vörössel hétszer vágja.) 209 Tán a nem közös pajzsban megörökített kettős címerábrázolás miatt a művészettörténészek hajlamosak arra, hogy a tálakon — Csapodi Csaba imént bemutatott eredményei ellenére is — Mátyás és Beatrix (külön-külön ábrázolt) címerét lássák. Nézetem szerint azonban itt inkább a házassági címer olyan változatával állunk szemben, amelyik a férj és a feleség címerét külön pajzsra helyezte. (Idősebb Erzsébet királyné, Károly Róbert felesége óta már ismeretes oly 205 Csapodi, 1964. 7. p. 206 A lapszéleken az Aragon-ház emblémái, ül. Beatrix arcképei szerepelnek, de nem fordulnak elő Mátyás emblémái és arcképei. — Csapodi, 1964. 7. p. 207 Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Clmae 424. F. 3. a. — Berkovits, 1962. XL. tábla és Bibi. Corv. VII. t. 208 Csapodi, 1964. 9—10 p. 209 Mátyás király, Katalógus 1983. 38. p. Balogh II., 1966. 474-475. p., 673-674. sz. Az ilyen címerek értelmezése már a kortársaknak problémát jelentett. A pfalzi követ Beatrix és Mátyás esküvőjéről tudósítva ezt írja: „Supra mensam expensa tria erant ex villoso holoserico longa tapetia in quorum uno Regináé insigniae [!] ad duorum scutorum similitudinem, auro et perlis intexta erant, duobus supra incumbentibus sed in reliquis duobus eodem modo expressa insignia regis conspiciebantur." — Balogh I. 1966, 398. p. Hans Seybold ugyanerről írva ,,drew tucher von Samat schon rótt, die alle mit periéin kostlich gehefft sein, die schilt auch mit perlein vngerlanndt und der künigin wappen, auch mit grossen perlein gehefft, vnd ob yeglichem Schutt, ain perleine Coron vnd vmb die schilltt sein die tuecher köstlich geziertt mit perlein gros vnd gollde vnd mit hohen perleinplumen" . . . említ. — Balogh I. 1966. 398. p.
