Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - KRÓNIKA - Vass Előd: Különleges perek a magyar történelemben. A Magyar Országos Levéltár időszaki kiállításának katalógusa, 1987 / 357–358. o.

357 meglehetősen egyszerű. A VEAB Történelmi Szakbizottságának produkálnia kell ahhoz, hogy fenntartsa magát. Miután produktív, vonzza a kutatókat, mert fórumot ad számukra. Ezért vannak önkéntes munkatársai a hivatalukban, tervmunkáikban túlterhelt levéltárosok, muzeológusok, akadémiai kutatók között is; építhet rájuk, de mivel igénybe veszi őket, függ is tőlük — tanácsadóitól és a munkák végrehajtóitól —, tehát hallgat rájuk. Létrejön a produktív munka légköre. Enélkül a Szakbizottság nem teljesíthetné mindazt, aminek alapján a produkció anyagi előfeltételeiről is gondoskodni tud. De mivel táborának munkája nyomán meg tudja szerezni az anyagi támogatást, fenn tudja tartani a kutatókat vonzó fórumot — melynek vonzóereje növekszik és túllépi az országhatárt. Csak rendkívüli szervezőképesség indíthatta el és mozgathatja ezt a körforgást, csak megfelelő szakmai közegben tartható fenn, maga a munkaszervezet pedig csak rövid lejáratú feladatokkal ütőképes. Amit nem tud gyorsan elvégezni, bevégezetlen maradna, s ez az, amit nem engedhet meg magának. Működésmódja ezért az úttörő szerepére predesztinál: meg kell engedje magának, hogy ha kevésbbé csiszoltán is, de idejében adja ki eredményeit s ne tartson gyertyalángokat a véka alatt. A gyorsaság ára ebben az esetben is a csiszolatlanság volt, és jólesik megállapítani, hogy nem több. Veress Éva GERICS JÓZSEF: A KORAI RENDISÉG EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. 331 p. Úttörő feladatra vállalkozott — és oldotta meg eredményesen — Gerics József legújabb monográfiájában. Mások és saját maga számos korábbi részleteredménye után most már elérkezettnek látta az időt arra, hogy elkészítse a szintetikus feldolgozását annak a különös alkotmánytörténeti-társadalomtörténeti jelenségnek, amit teljes joggal nevez korai magyar rendiségnek, megkeresve eszmei alapjait, előzményeit, hordozóit, kutatva jelentőségét, későbbi nyomait a magyar állam- és társadalomfejlődésben, és megállapítva helyét az egyetemes európai rendiségtörténetben. Ehhez az utóbbi célhoz elengedhetetlenül szükséges volt a teljes európai korai rendiségnek országról-országra való megvizsgálása. Ez az oka annak, hogy e monográfia kettős mű: éppenúgy szintézise az európai korai rendiségnek, mint a magyarnak. Ez az egyetemes európai korai rendiségről szóló rész maga is két fő részre oszlik. Először a szerző a lehetőség határáig teljes szakirodalom alapján veszi sorra az egyes országokat. Sorra kerül Anglia, Franciaország, Spanyolország, Németország (benne külön a „regnum Teutonicum" és a tartományok), az itáliai államok egyenként, végül Lengyel- és Csehország. A tárgyalás mindenhol kutatástörténeti, tehát nem pusztán egyoldalúan a legújabb eredmények közlése, hanem a kutatások során egymás mellett és egymás után föllépő vélemények bemutatása, mindig figyelembe véve a kutatás két fő irányát, az insztitucionalista vagy parlamenti irányzatot és a korporalistákét. Külön ki kell emelnünk itt azt, hogy a felhasznált óriási irodalom és forrásanyag milyen sokoldalú. Gerics páratlan nyelvtudását bizonyítja, hogy az egyes országok rendiségeinek vizsgálatához mindig az illető ország saját tudományos irodalmát veszi alapul. A jegyzetekből és irodalomból kiderül, hogy a szerző a latinon kívül nyolc idegen nyelven használt föl szakirodalmat. . Az európai fejlődést bemutató első rész második fő fejezete a „korai rendiség ideológiájának előzményei és elemei". A szerző a római és a kánonjog egyaránt fölényes biztonságú ismeretével tárgyalja először az államélet egyik faktorának, a császárságnak, illetve az egyes országokban a királyoknak saját jogát és a királyoknak a császársághoz való viszonyát, valamint viszonyukat a pápasághoz, a korai szakralizált és a későbbi deszakralizált királyságot, azt a változást, amit VII. Gergelynek a „libertás ecclesiae" kivívására irányuló törekvései hoztak. Ugyanilyen részletes tárgyalást kap az uralkodó mellett másik tényezőként szereplő „universitas regni", az alattvaló, illetve a belőlük alakuló universitasok (communitasok) alakulása és elméleti helye a római és a kánonjogban. Mindennek az volt a célja, hogy megkeresse azokat az európai előzményeket, amelyek már jóval a rendiség előtt keletkeztek és annak elméleti alapjává váltak. Irodalom 11*