Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - IRODALOM - Draskóczy István: Blazovich László: A Körös–Tisza–Maros köz középkori településrendje. (Délalföldi évszázadok.) Békéscsaba, Szeged, 1985 / 347–349. o.

IRODALOM • BLAZOVICH LÁSZLÓ: A KÖRÖS-TISZA-MAROS KÖZ KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSRENDJE (Dél-alföldi évszázadok) Békéscsaba—Szeged, 1985. 207 p. Sajnálatos, hogy a középkori településrend történetének a kutatása az utóbbi időben háttérbe szorult Magyarországon. A háború előtt Mályusz Elemér kezdeményezésére születtek olyan művek, amelyek ma is mintául szolgálhatnak. Maksay Ferenc 1971ben megjelent könyve a magyar falu középkori településrendjéről módszertanilag nyitott új utat, amikor a földrajzi környezet szerepét a korábbiaknál hangsúlyosabban tárgyalta. EbbŐl a szempontból nyomdokain halad Blazovich László. A témaválasztás szerencsés. Az Alföld eme vidékének a történetére, az egyes települések múltjára vonatkozó kiadványok, forráspublikációk száma az utóbbi időben szaporodott meg. A régészeti kutatások is jelentős eredményeket tudtak felmutatni. Ugyanakkor a táj településtörténetének összefoglaló feldolgozása még váratott magára. Blazovich a középkori rész elkészítésére vállalkozott. A településtörténet egyik hagyományos módja, a birtok- és birtoklástörténeti feldolgozás helyett a szerző más utat választott. A források közismerten csekély száma az ilyen típusú megközelítést sok esetben majdnem lehetetlenné teszi. Blazovich elsősorban arra törekedett, hogy a településeket regisztrálja, lehetőség szerint lokalizálja, alakulásukat az adott természetföldrajzi és gazdasági környezetbe ágyazza be. A könyv hat nagy fejezetre oszlik. Az elsőben a természeti környezetet vázolta fel. A második fejezetet a tatárjárásig terjedő korszak, a harmadikat a XV. század közepéig terjedő időszak, a negyediket a XV—XVI. század jelenségeinek szentelte. Külön foglalkozott azokkal a problémákkal, amelyeket a török megszállás vetett fel. Külön fejezetet kaptak a tájegység mezővárosai. A munka első részét a hazai történetírás nyereségének tartjuk. Szemléletes képet kapunk belőle a terület folyóiról, mocsarairól, azaz a településalakulás természeti hátteréről. A fő folyók és mocsarak mellett számos ér, időszakos víz szabdalta fel a tájat. A szerző igyekezett a források adatait lokalizálni. A könyv második fejezete módszertani kérdéseket vet fel akkor, amikor megpróbálja a történeti és régészeti adatokat egyeztetni. A szerző hangsúlyozta, hogy a régészeti terepbejárások még nem tudják pontosan megállapítani, hogy az edénytöredékekkel vagy más módon lokalizált helyek az Árpád-kor mely időszakában keletkeztek. Többségük néhány emberöltőnél hosszabb ideig nem állt fenn. Azok a telepek, amelyek a források tanúbizonysága szerint a középkor végéig maradtak fenn, szilárd, életképes falvaknak bizonyultak. Ezzel szemben azok, amelyeket csak egy-két esetben említettek az oklevelek, rövid ideig lehettek lakottak. Ideiglenes jellegűeknek tarthatjuk őket. Blazovichnak az a véleménye, hogy ezek mögött a csak nevük szerint ismert telepek mögött olyan pásztorszállásokat feltételezhetünk, amelyek nagyobb falvak határában jöttek létre. Ezek a szállások lazán, több kilométer hosszan nyúltak el a folyóvizek mellett. A korszak fontos sajátossága, hogy a lakott helyek a folyóvizek körül sűrűsödtek össze. Ezek, a vizek képezték a közlekedés csatornáit is ebben az időben. Blazovich szerint a táj Árpád-kori népsűrűsége 6 fŐ/km

2 lehetett. Jelentős pusztítást hozott a tatárjárás. A szerző úgy gondolta, hogy ez az esemény hozzájárult a pusztásodási folyamat felgyorsulásához. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a mongolok elvonulása után a korszak végének társadalmi változásai közepette lényegében a korábbi település-struktúra állt helyre. A nagyobb változások a XIV. században következtek be. A földesúri prediumok eltűntek, nőtt a földművelés szerepe. Igaz, a parlagolásnál fejlettebb eljárások nemigen voltak ismertek ezen a tájon. A szerző ebben a fejezetben — követve korábbi módszerét — előbb számbavette az újonnan feltűnő településeket. 300 új nevet tudott regiszt-