Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 283 a Haditanács, a Generalkriegskomissariat és az Erdélyi Udvari Kancellária képviselői (Uhlfeld elnökletével és Schmidlin részvételével) a magyar gyalogezredek Erdély részéről való feltöltését vitatták meg.

132 4. Tisztségek betöltése Az 1752 és 1761 közötti évtizednek csak az első jó két évében kerülnek a legfelső döntés-előkészítő szervek elé országos főtisztségek betöltései — ezek között is csak egy van, amelynek némi súlya van: Henter Dávid tartományi kancellárságáé. Hentert ti. a legfelső kormányzat felelősnek tartja az 1751. február 26-i országgyűlési felirat felbocsátásáért (akkor még ítélőmesterként működik), s így évekig húzza kinevezésének ügyét, bár ez a jelentős politikus annyira népszerű, hogy (a főtisztségekre való jelölések addigi történetében ismeretlenül) egyhangúan jelölik felekezetéből első helyen erre a tisztségre.

133 A Konferenz elé kerülő többi ilyen ügy: néhány (nem túl nagy súlyú) guberniumi tanácsosság, ítélőmesterségek, királyi táblai rendes és számfeletti ülnökségek, olyan jelentéktelen törvényhatóságok főtisztségei, mint Zaránd megye és Aranyosszék, guberniumi titkárságok, országos főszámvevőségi ülnökség. Amikor 1754 őszétől sor kerül néhány nagyobb súlyú főtisztség betöltésére, ezek már nem kerülnek a Konferenz elé: a Gyulaffi helyébe kerülő Bethlen Gábor udvari kancellársága, sem az elhunyt Haller János örökét átvevő Kemény László gubernatorsága. A katolikus püspök kinevezéséről (a püspök változatlanul a gubernium első tanácsosa) szintén nem az ismertetett döntés-előkészítő szervek hoznak határozatot. Batthyány kinevezése is más (nem dokumentált, de könnyen felismerhető) előzmények után történik, Baytayé szintén. 5. A Gubernium reformjának szerepe Abból a nagy számú s legnagyobbrészt nem is különösebb súlyú ügyből, amellyel a döntés-előkészítő szervek a főtisztségek betöltésén kívül foglalkoztak, egyről szóljunk részletesebben: a Gubernium reformjának tervéről. Ezt Bethlen kancellár nyújtja be egy, Uhlfeld elnökletével 1760. július 15-én az 1759-i országgyűlés tárgyai ügyében tartott megbeszélésen. Bethlen 1759ben az erdélyi országgyűlés királyi biztosa. A román vallásügy tárgyalása kapcsán szólottunk róla: milyen feladatokat teljesített abban a vonatkozásban is 1759. nyár végi—őszi erdélyi tartózkodása alatt. A kancellár azonban jónak látta a Gubernium és az alája rendelt országos hatóságok működését is szemügyre venni — nem tisztán főhivatalnoki ügybuzgalomból. Erről szóló terjedelmes operátumát vitte az Uhlfeld elnökletével, a maga és Schmidlin, Seeberg és Benők részvételével tartott 1760. július 15-i tanácskozás elé. Kiindulópontja az volt, hogy a Guberniumnál az ügyeket zavarosan, rendetlenül és az uralkodói rendeletekkel ellentétesen intézik. Leszögezi: a Gubernium működésének jó rendje elsősorban a gubernátortól és a tartományi kancellártól függ. 132 Uo. 1758: 37. 133 Lásd erre nézve „Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben" c, tanulmányunkat.