Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 275 így is a Habsburg felvilágosult abszolutizmus születését keli ünnepelnünk Bartenstein, az erdélyi ortodoxokkal szembeni vallási türelem gondolatának atyja, az ő gondolatait nagyvonalú politikai gyakorlatra váltó Kaunitz és szövetségesei, Batthyány és Colloredo tevékenységében. Uhlfeld sem elvakultan türelmetlen katolikus politikus (Migazzi az); tapasztalt, rugalmasságra hajlamos diplomata, akit azonban a Vatikánra figyelő koncepciója és a Kaunitzcal (és Bartensteinnel) szembeni személyes ellenszenve tart a másik oldalon. Bethlen Gábor kancellár pedig nem is eléggé önálló politikus ahhoz (kitűnő képességei ellenére), hogy részben Uhlfeldtől merjen és tudjon komolyabban függetlenülni, részben elvi kérdésekben szembe merjen fordulni az erdélyi katolikus politikai vezetőkkel (ha személyi okokból támad is közülük egyeseket) — de szembetűnő karrierizmusa is a miniszter-feletteséhez való igazodást és az Erdély kormányzatában hegemón szerepet játszó katolikus vezetőkkel való összetűzés elkerülését diktálja neki. Nincs itt szó szabadságharcról (még ha hitükhöz, a régi hithez konokul ragaszkodó emberek naivitásból, aztán az üldöztetés kiváltotta elkeseredésből igen komoly kockázatot is vállalnak), nincs szó elvek olyan szikrázó összecsapásairól, mint egy forradalmi időszakban. Valami lassan-lassan érlelődik egy másodrendű, fenyegetett helyzetű európai nagyhatalom vezető elitjében, a külpolitika szorításában, következetlenségekkel és visszaesésekkel. (A legnagyobb visszaesést az 1756 — 61-i harc lezárása, Buccow Erdélybe küldése jelenti; ő aztán akasztással látja jónak hirdetni a türelmi politikát.) Van-e társadalmi mozgatóereje, társadalmi programja az Erdélyben folyó vallási harcoknak ? A történetírás eddig nem tudott erről. Most, az időszak legvégén, Sofronie erdélyi tevékenysége kapcsán tűnik fel valami, ami erről beszél: a dák szabadság emlegetése. Ez egybevág Nenadovics javaslataival: adják meg az illír privilégiumokat az erdélyi ortodoxoknak. Földesúri és provinciális függésből kikerült, csak a katonai és egyházi hatóságnak alávetett parasztnép: ez a program értelme. Kemény Lászlóék némi alappal tarthattak valami ilyesmitől. Erdélyben azonban valóban nincsenek nyomai az 1755-i szlavóniaihoz hasonló megmozdulásoknak. Ehhez Sofronie sem volt elég: ideje sem volt hozzá, Buccow és az ortodox püspök leérkezett Erdélybe. Ahhoz már a határőrség rövidesen megvalósított példája kellett, hogy ennek a csak katonai ós egyházi függésű paraszti életformának valódi vonzása legyen — és (szerencsétlen kormányzati intézkedések közreműködésével) a Horea-felkeléshez vezessen. Ismételten szögezzük hát le: az erdélyi ortodox tömegeknek minimális szerepe volt a vallási türelem létrejöttében és egyáltalán abban, hogy a Ministerialkonferenz ilyen arányokban foglalkozott e kérdéssel. E tömegek megmozdulásaival manipuláltak a nemzetközi politikában és ebből következően a Habsburg Birodalom vezető elitjén belül. A kérdés tőlük teljesen függetlenül vált a nemzetközi politika kérdésévé. B/ Más félekezetek vallásügyei A nemzetközi politika kérdésének számító román vallásüggyel szemben a döntés-előkészítő szervek aránytalanul kisebb energiáját veszik igénybe más felekezetek vallásügyei. 6