Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

276 Trocsárvyi Zsolt a) Római katolikus vallásügyek Jelentősebb katolikus vallásügy ebben az időszakban nem került az emlí­tett szervek elé. Uhlfeld is csak Sztojka püspök nyugdíja összegének és utódja jelölésének kérdésével foglalkozott, 104 Batthyány, majd Baytay kinevezése tisztán a Kancellária útján történt. 105 Ezenkívül egy, nem jelentős katolikus vallásügy került a főudvarmester mint erdélyi miniszter elé: a szerdahelyi ka­tolikus templom építésének ügye. Szerdahelyen, ebben a kis szász mezőváros­ban, a reformáció óta nincs katolikus. Mária Terézia uralma alatt tűnnek fel újra (összesen néhány család), 1751-től a szék falvaiban is találni (szórványosan) továbbiakat. 1757 elején felségfolyamodványt nyújtanak be templomépítés engedélyezésére (Sztojka püspök pártolja a kérést). A Kancellária hivatalból közölte a kérést Uhlfelddel. Az óvatos volt: előbb a Gubernium útján tisztáz­hatta volna: mik a templomépítés költségei, mennyit kell szánni a pap tartá­sára, mennyivel járultak hozzá ehhez a püspök és más adományozók, hogy látni lehessen: mennyivel kell mindezt kipótolnia az uralkodónak? Sztojka azonban azt jelentette (1757. május 11-ón), hogy egyházmegyéje nagyon sze­gény; így csak a hívek kegyes adományai s az uralkodó támogatása lehet a templomépítés alapja. Uhlfeld most már erősen szkeptikus volt; 1757. augusz­tus 22-i újabb állásfoglalásában emlékeztetett rá: példák vannak arra, hogy az ehhez hasonló kegyes alapítványok esetében Erdélyben nem nagyon lehet bízni a jótevők bőkezűségében, Szerdahelyszéken még kevésbé lehet (kevés a katolikus, közülük csak egy-kettő jómódú), külső jótevőkben sem lehet na­gyon reménykedni, a szomszédos helységek vagy a szegénységgel küszködő ferencesek rezidenciáihoz tartoznak, vagy nem katolikusok. Mielőtt bármi döntés történnék az ügyben, látni kell a templom tervét és költségvetését, azt is: mit vállal a költségekből Sztojka s mit más adakozók, nehogy a kincstár­nak túlzott kiadásai legyenek, vagy a templomépítést ,,in religionis catholicae prostitutionem" ne fejezzék be. 106 Uralkodói döntésnek nincs nyoma az ügyben. b) Protestáns vallásügyek Jelentősebb protestáns vallásügy (az aposztázia-rendelet és a külföldi iskoláztatás szabályozása) csak a most tárgyalt korszak kezdetén került a Birodalom legfelsőbb szervei elé; ezek tárgyalását „Ellenreformáció és a vallá­si türelem kezdetei a Habsburg-Erdélyben" c. tanulmányunkban ismertettük. A többi ilyen ügy közül a református felekezettel kapcsolatos a Konferenz 1753. áprilisi ülésének az az állásfoglalása, hogy superintendensei (a jelenlegi és a jövőbeliek egyaránt) az uralkodótól kérjék megerősítésüket (Mária Terézia ,,piacet"-jét adja ehhez), 107 bizonyos református sérelmek konferenciai tárgya­lása Bethlen kancellár 1759. eleji „elterelő hadművelete" idején történik (Áron püspök elfoglaltatott olyan Hunyad megyei református templomokat, amelyeket addig reformátusok és unitusok váltakozva használtak, összetöreti a templomok padjait és kidobáltatja őket, felekezetüket eretnekségnek, temp­104 Uo. 1758:378. 105 Lásd a 23. sz. jegyzetet. 106 EK: AG 1757:297., 338. 107 1753: 171.

Next

/
Thumbnails
Contents