Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 271 ortodoxok püspöke menjen oda; most az legyen a feladata, hogy az ortodoxoknak megmagyarázza vétküket, s azt, hogy csak a türelmi pátensben foglaltakkal nyerhetik el újra az uralkodó kegyét, őt kiszemelték ugyan püspöküknek, de e jellege a türelem feltételeinek nem teljesítése miatt megszűnt. Novákovicsnak, ügybuzgalma fokozására, meg kellene ígérni illetménye növelését, sőt megkétszerezését; ha azonban nem bizonyul eléggé aktívnak, meg kellene fenyegetni az eltávolítással. Kifejezetten állást foglalt Nenadovics Bécsbe rendelése és az ellen, hogy megpróbálják vele aláíratni az említett nyilatkozatot (erdélyi jogkör igényléséről természetesen leintetné). Az erdélyi ortodoxok végleges püspökével kapcsolatban neki is az a véleménye, hogy az ne külföldi legyen. Uhlfeld zárszava előtt még Bethlen kér újra szót (informationis causa), az erdélyi országos szervekre hárítva a felelősséget a Konferenz határozatainak végre nem hajtásáért, s aztán a Konferenz elnöke zárja le a tanácskozást, annak hangsúlyozásával, hogy a vizsgálóbizottságot csak megfelelő katonasággal szabad leküldeni. Minthogy pedig könnyen megeshet, hogy a katonaság jöttére az eddig elnyomott [!] unitusok is felütik fejüket és az ortodoxokra támadnak, a katonaságot ellenük is kell majd használni. Közben pedig egész Bécs tudja, hogy a toborzásokat leállították, s az ezredek létszámát csökkentik, nem lévén pénz fenntartásukra. A hadsereg azonban csak úgy enged át 2000—2500 főt az erdélyi akcióra, ha tovább újoncozhat. Ha ezt sem lehet erre igénybe venni, ám jöjjenek a többi javasolt eszközök — ő azonban jegyzőkönyvbe vétetné aggályát: ezek elégségesek lesznek-e, hogy az uniót csak némileg is fenntartsák ? Uhlfeld zárszaván érzik, hogy (a két pap militáns fellépése ellenére) vert helyzetből beszél: Bartenstein, Colloredo és Kaunitz más-más fogalmazással ugyan, de egyaránt úgy foglal állást, hogy a már elhatározott türelmi politikát végre kell hajtani. Mária Terézia valóban mindenben elfogadja Kaunitz álláspontját. Egyben kinevezi a vizsgálóbizottság élére Buccowot, melléadva három zászlóalj gyalogságot és három dragonyos századot. Űgy dönt, hogy a bizottsággal együtt le kell küldeni Erdélybe Novákovicsot vagy egy bizalmas emberét. 101 Ez a döntés most már (idestova két és fél év harca után) végleges; valóban csak a végrehajtás következik. Ki Buccow tábornok, Erdély új főhadiparancsnoka, s miért esett épp rá a választás, amikor Pálffy három más személyt is javasolt, s valamennyien magasabb rangúak voltak nála, Serbelloni mellett szóltak az 1755-i tapasztalatok, Nádasdy pedig nagy arisztokrata volt és horvát bán? Wurzbach életrajzi lexikona szemérmesen ,,északnémet" származásúnak tekinti — a megfelelő kötet megjelenésekor láthatólag nem illett leírni a Habsburg Birodalom egy korábbi jeles tábornokáról, hogy porosz. Buccow valóban Poroszországból került Habsburg szolgálatba. Meghatározó jellegű volt pályáján, hogy fiatalon Lotharingiai Károly (Mária Terézia sógora) hadsegédje volt. S ez a Lotharingiai Károly nem aratott olyan katonai babérokat, mint Buda visszafoglaló ja, az osztrák történetírás az „Unglücksfeldherr" epitheton ornansszal tüntette 101 A Konferenz 1761. január 22-i ülésének jegyzőkönyve és mellékletei: EK: AG1761:95. S. Dragomir szerint a Ministerialkonferenz 1761. március 12-i ülése határozott így (i. m. II. kötet 221.). — Ezt a tévedést átveszi I. Tóth Zoltán is (i. m. 222.). 1761. március 12-én erdélyi ügyben nem tartottak konferenciát.
