Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

272 Trócsányi Zsolt ki — de mégis csak az uralkodóház tagja volt! Buccow karrierjének nyilván ez a kapcsolat az egyik magyarázata — mert valóban rendelkezett is katonai képességekkel, személyes fizikai bátorsággal is, s mint idegenből (éppen a fő ellenség országából) jött személynek, állandóan bizonyítania kellett. Az azonban, hogy 1761 elején őt szemelik ki királyi biztosul az erdélyi román vallásügy megoldására, a dinasztia egy tagjához fűződő személyi kapcsolatából következik; ez a biztosság elsősorban politikai feladata volt. Az 1761. január 22-i határozatok végrehajtásának kérdéseivel először egy szűkebb megbeszélés foglalkozott, Uhlfeld elnökletével, Bethlen kancellár, Schmidlin és Benők tanácsos részvételével (1761. február 27.). A megbeszélés érdemi tevékenysége egyrészt a Guberniumhoz küldendő rescriptum kidolgozása volt. Értesítették az országos kormányszervet, hogy a bizottság már ki van nevezve, rövidesen Erdélybe indul; a Gubernium tehát rendelkezzék a nyugtalankodó helységeknek: unitusok és ortodoxok maradjanak békében in statu quo, míg a vizsgálatot elvégzik. Az erdélyi hatóságok tartsák vissza mindkét felet egymás megsértésétől, maguk se kövessenek el ilyet velük szemben, Buccow leérkezéséig lehetőleg akadályozzák meg titkos vagy nyilvános gyűlések tartását. A Gubernium tanáccsal és tettekkel legyen segítségére a bizottság elnökének (ami azt jelenti, hogy az ügy érdemi intézése ki van véve a kezükből). Az 1761. február 27-i megbeszélés másik fő feladata Buccow mint a bizottság elnöke instructiójának kidolgozása volt. A tábornoknak meg kellett ismernie az 1759. július 13-i türelmi rendeletet, az 1760-i pátenst és Novákovics instructióját. Erdélybe érkeztekor elsősorban arra törekedjék, hogy a nép gyűlésezései még a bizottság működésének kezdete előtt szűnjenek meg. Evégett küldjön ki a szebeni és brassai ortodox egyházközségből (ezeknek mindig volt szabad vallásgyakorlata) egy vagy több mérsékelt és okos papot (melléjük adva ellenőrül egy-egy románul tudó katolikus személyt, továbbá egy katonatisztet) azokba a helységekbe, amelyekben az ortodoxok mozgása erősebb, s ott magyaráztassa meg velük: a főhadiparancsnok kedvetlenül veszi vallási ürügyű kihágásaikat, gyűléseiket, engedetlenségüket. így teljesen méltatlanok a türelemre. A vizsgálat végéig maradjanak hát nyugton; magatartásukhoz képest nyernek közvetítést Buccowtól Mária Terézia előtt vagy szigorú büntetést. Ezzel egyidejűleg azzal kell nyomatékot adni a főhadiparancsnok nyilatkozatának, hogy a vele Erdélybe érkező katonaság legnagyobb részét az engedetlen ortodox falvakba kvártélyozzák be. A katonaság tisztjei kapjanak rendelkezést, hogy amennyiben a provinciális tisztektől hírt kapnak tilos gyűlésről, azonnal elégséges erővel csapjanak le rájuk. Ha ezek a gyűlések oly népesek, hogy jelentősebb erő kellene szétkergetésükhöz, Buccow a gubernátorral, a rendek elnökével, a királyi tábla elnökével vagy más tekintélyes személlyel álljon ki oda szétoszlásra inteni a népet, ellenállás esetén pedig statuáljanak példát a vezetőkön. Az Erdélybe irányított katonaság mielőbb érkezzék le (márciusban sokkal kevesebb katonasággal meg lehet zabolázni a népet, mint a tavasz beköszöntésével). A főhadiparancsnok továbbá kezdettől akadályozza meg az ortodoxok külföldiekkel való érintkezését (gondos határőrizeti rendszabályokkal). Minthogy végül Sofronie nem adja jelét annak, hogy igénybe akarja venni a salvus conductust, a főhadiparancsnok (újabb elutasítás esetén) igyekezzék kézre keríteni, s aztán járjon el vele szemben a törvények szerint; ha élve nem keríthető kézre, tétesse el láb alól. Ha a szerzetes önként jelentkezik, Buccow gondoskodjék róla (a salvus conductus megsértése nélkül), hogy ne távozzék el a bizottság szókhelyéről.