Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

270 Trócsányi Zsolt légítő nyugalmat teremtett. Pálffy még azt sem tartja lehetetlennek, hogy kapcsolat van az 1755-i szlavóniai és az ekkortájt újra fellobbanó erdélyi ortodox megmozdulások között. Megoldási javaslata: haladéktalanul vizsgálóbizottságot kell küldeni Erdélybe; ennek elnöke Serbelloni tábornagy legyen, áz irányította 1755-ben Szlavóniában is a nyugalom helyreállításának munkálatait; ha ő jelenleg nem hagyhatja el Bécset, Nádasdy tábornagyot, horvát bánt javasolja; ha az sem mehet, akkor Levenvolde táborszernagyot. A biztos instructiójába nyomatékkal be kell venni azt, hogy tudatnia kell az ellenszegülő néppel: az viselkedésével teljesen méltatlanná vált a türelemre, csak a királyi rendeleteknek való azonnali engedelmességgel nyerheti el újra Mária Terézia kegyét. (A püspök leküldését nem tartja aktuálisnak.) A másik oldalon Bartenstein vótumának jelentős részében azzal foglalkozik, hogy a Habsburg központi kormányzatnak az erdélyi román vallásügyben tanúsított következetlenségeit tűzte gombostűhegyre. Az utolsó kb. 6 évben állandóan eltérő vélemények és nem mindig egyforma döntések (az uralkodóval szemben azért ő is visszafogottabb), szerencsétlen helyi lépések (Sofronie elfogatása — amit túlzott engedékelység követett kiszabadítása után), ellentmondó hírek Erdélyből és ennek kapcsán ellentmondó rendelkezések, közben a baj csak nő, pillanatnyilag a pestis is fenyeget, s bár remélhető, hogy a töröktől most nem kell tartani, de szinte a Habsburg-politika győzi meg amazt, hogy a forrongó, katonailag nem fedezett Erdélyt kardcsapás nélkül kerítheti hatalmába. Megoldási javaslata: végre kell hajtani az 1760. augusztus 31-i Konferenz-ülés határozatait (ez ti. nem történt meg). Püspököt változatlanul küldene az ortodoxoknak; azt is leszögezi, hogy ne legyen külföldi, mert akkor vagy az Orosz Birodalomnak, vagy a töröknek lesz lekötelezve. Nem feltétlenül kötné magát Novákovics erdélyi püspökségéhez (jelezve, hogy nem az Ő jelöltje volt).

100 Elképzelhetőnek tartaná a karánsebesi püspök jogkörének olyan kiterjesztését, hogy hozzá tartoznak az erdélyi ortodoxok is. (Ezt a javaslatot utasítja el Migazzi.) Colloredo egyetért abban Bartensteinnel, hogy az erdélyi román vallásügyre vonatkozó határozatokat nem hajtották végre megfelelően, s ez a bajok súlyosbodásához vezetett. Szerinte is le kell küldeni Erdélybe a vizsgálóbizottságot (elnöke katona legyen, tagjai pártatlan, Erdélyben kapcsolatokkal nem bíró személyek). Ha ortodox püspököt küldenek Erdélybe, azzal menjen le: nem az udvar félelme, hanem elővigyázatossága az oka leküldésének, s az a meggondolás, hogy ő magyarázza meg hitfeleinek az uralkodó akaratát, saját vétkességüket, oktassa rá őket: hogy nyerjék el újra a királynő kegyét. A püspök leküldését egyelőre nem tartja aktuálisnak. Kételyei vannak az iránt: van-e megfelelő számú Erdélybe küldendő katonaság? (2000 fő szerinte nem elég, az esetleges kudarc az uralkodó tekintélyének ártana.) A karlócai érseket ugyan újra komolyan leintené az erdélyi joghatóság igénylésétől, de aggályosnak tartja Bécsbe rendelését és ott tartását (ez oly felháborodást keltene hívei között, aminek rossz következményei lennének). Kaunitz még Colloredónál is nyomatékosabban hangsúlyozta: vannak a megoldáshoz megfelelő rendelkezések, ezeket azonban nem hajtották végre. Le kell hát küldeni a bizottságot, a baj okát kell megszüntetni. Novákovics leküldését a bizottsággal aggályosnak tartaná; ha mégis rábíznák azt a feladatot, hogy a türelmi pátenst világosan magyarázza meg a román népnek, egyelőre ne mint az ottani 100 Említettük, hogy Pálffy már vállalta a felelősséget Novákovics javasolásáért.