Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 269 zottság elnöke katona kell hogy legyen; ez a szerv megfelelő katonai erő nélkül nem működhet eredményesen. Bajtayval és Migazzival nyíltan jelenik meg a római katolikus egyháznak az az élesen elutasító magatartása a türelmi politikával szemben, amelyet Uhlfeld is képviselt (a tapasztalt, okos diplomata más eszközeivel), s amelynek szolgálatába állította képességeit és helyzetismeretét Bethlen kancellár is. Mielőtt a Bartenstein—Kaunitz csoport álláspontját ismertetnénk,

95 szóljunk a vita egy más típusú résztvevője, Pálffy magyar kancellár véleményéről. Pálffynál lépnek be a vitába a magyarországi ortodoxia mozgalmaival kapcsolatos tapasztalatok. A magyar kancellár álláspontjának kialakítását részben ezek befolyásolják, részben pedig az, hogy előadása szerint ő volt az első, aki ortodox püspök Erdélybe küldetését javasolta, s Novákovicsot is ő ajánlotta.

96 A magyar kancellár rosszaknak ítéli magyarországi tapasztalatait. Az a bihari vizsgálat, amelyről a korábbiakban szólottunk, az ortodoxiának adott jelentős engedményekkel végződött — és Pálffy szerint ez nem hozta meg a nyugtalanság megszűnését. Most Erdélyben is ezt az utat kívánják járni ? — kérdezi, ő teszi azt a (Migazzi által még meg is toldott) javaslatát: a karlócai érseket Bécsbe kell rendelni, ott alá kell Íratni vele azt a nyilatkozatot, amely szerint Erdélyben nem volt joghatósága, s nem is tart igényt ilyenre, nem támogatja az erdélyi ortodoxok mozgalmait. Ezt az okmányt le kell küldeni Erdélybe, s Nenadovicsot addig tartsák vissza Bécsben, míg kihirdetésének eredménye mutatkozik. Ha az derülne ki, hogy az érseknek nincs köze az erdélyi zavarokhoz, költségei megtérítése mellett uralkodói keggyel kell jóvátenni a dolgot. A Nenadovicstól veendő nyilatkozat kapcsán foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy feltehetően az orosz udvarnak is befolyása van az ügyre. Pálffy itt részben arra hivatkozik, hogy a Konferenz a korábbiakban is számos ízben leszögezte: megakadályozandó idegen hatalmak beavatkozása a Birodalom vallásügyeibe.

97 A magyar protestánsok ügyében fellépő angol és holland követtel közölték, hogy a vallásügy az uralkodó Domesticuma, ebbe külhatalom nem szólhat bele; ez az Orosz Birodalomra is kell hogy álljon. Pállfy azt is mérlegeli, hogy a Habsburg—orosz viszonyban az orosz trónörökösre való tekintettel jelentős változás várható.

98 A kancellár állásfoglalásának azonban nem az eddig elmondottak a jelentős nóvumai, hanem az, hogy (a több mint egy évtizedes vitában először) a nyugtalanságok társadalmi tartalmáról beszél. Magyarországon ott az 1755-i szlavóniai nyugtalanságok tapasztalata: azok mögött is a földesurak jobbágyaikkal való megengedhetetlen bánásmódja áll. Pálffy ugyanezt feltételezi Erdélyben is.

90 Szlavóniában az úrbérrendezés kie95 A vita ismeretében nemegyszer kell utalnunk a későbbiekben bővebben tárgyalandókra. Ez elkerülhetetlen; a felszólalások nem aszerint követik egymást, hogy ki melyik csoporthoz tartozik. Véleményünk szerint azonban még mindig szerencsésebb ez a csoportosítás, mint ha egyenként, elhangzásuk rendjében ismertetném" az álláspontokat. 96 Ennek a (feltehetőleg 1758-i) állásfoglalásnak nem találtuk nyomát. 97 Jegyezzük meg: az erdélyi román vallásüggyel kapcsolatban inkább a külső beavatkozás mérlegeléséről (s lehetőleg óvatos elkerüléséről) volt szó, mint annak határozott megakadályozásáról. 88 Ismeretes, hogy ez 1762 elején, Erzsébet cárnő halála után, be is következett; utódja, III. Péter, feladta a szövetséget a Habsburgokkal, és az csak pár hónapos uralkodása után állt helyre. 99 Szólottunk már az erdélyi vezető politikusok azon aggályairól, hogy az erdélyi ortodoxok a földesúri szolgálatokat és az adózást is meg fogják tagadni. A Konferenz 1761. januári ülésével majdnem egy időben beszélt Sofronie Dési előtt a dákok egykori szabadságáról.