Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
268 Trócsányi Zsolt got és vizsgálóbizottságot. Elég volna egy-két zászlóalj katonaságot küldeni a magyarországi várakból, helyükre addig rokkantakat s más csökkent szolgálatképességű elemeket helyezve; ezeket a román fejedelemségekben dühöngő pestis ürügyén azok és Erdély határára kellene elhelyezni. A bizottság leküldését csak 1761. tavasza elején kell publikálni. Székhelye Szebenben vagy Gyulafehérváron legyen; onnan küldje ki megbízottjait a lázongó falvakba. Novákovics püspök ne csak utazzék le a bizottsággal, hanem szálljon ki a megbolydult területekre is, ott megfelelő erkölcsi tanításokkal intse engedelmességre, békés magatartásra a népet. A bizottság elnöke pedig kapjon titkos instructiót arra, hogy továbbra is tartsa félelem és remény között az ortodoxokat. így Mária Terézia kiismerheti a püspök hűségét, s legfőképpen időt nyer arra, hogy szava hitelének kellemetlen dolgokba való keverése nélkül fennmaradjon szabadsága arra, hogy akarata és tetszése szerint járjon el a néppel szemben. 94 Még nála is sokkal élesebb Migazzi hercegérsek. Leszögezte azt, hogy a vallás szoros kapcsolatban áll a köznyugalommal, s az első nélkül a második nem állandó, a disuniálásra hárítja a felelősséget Erdély belső békéjének megzavarásáért. Az unióról elálló, az unitus papság és az uralkodói rendeletek ellen súlyosan büntetendő dolgokat elkövető románok, látván, hogy „arcátlanságukat" és „vakmerőségüket" nem tudják, hogy akarják büntetni, „ungeschützt" viselkedésükkel kényszerítették ki a türelmet. Ez az elnézés azonban annál kevésbé hozta meg a remélt eredményt, mert a tapasztalat szerint az ilyen nép ezzel csak még „elvetemültebbé" válik. Veszélyesnek tartja ISTovákovics léküldését is a vizsgálóbizottsággal: ha a románok azt látják, hogy kihágásaikórt nem a megérdemelt büntetés sújtja őket, hanem az uralkodói kegy újabb jelei mutatkoznak, Mária Terézia tekintélye tovább romlik, és az unió teljesen öszszeomlik. Migazzi arra való hivatkozással, hogy a román nép, elsősorban az ortodox papság teljes bizalommal van a karlócai érsek iránt, meglehetősen brutális fellépést javasol az érsekkel szemben, hogy vagy ki lehessen irtani a népből ezt a bizalmat, vagy ártalmatlanná lehessen tenni Nenadovicsot. Bár hangoztatja, hogy az ortodox egyházfőt teljesen ártatlannak tartja az erdélyi zavarokban, csatlakozik Pálffy kancellárnak ahhoz az (ismertetendő) javaslatához, amely szerint Bécsbe kell rendelni, s alá kell vele Íratni egy nyilatkozatot arról, hogy nem volt és nincs joghatósága Erdélyben, nem kívánja támogatni az ottani ortodoxok megmozdulásait. Ha vonakodik aláírni, ez bűnössége nyilvános elismerése. Ez esetben addig kellene Bécsben tartani, míg az erdélyi helyzet mást nem követel[!]. Migazzi nem tartja tanácsosnak, hogy egy ilyen „ausgelassen" és a türelem feltételeit ily makacsul nem teljesítő népnek olyan jótéteményt juttassanak, mint a püspökség. így azt hinnék: az udvar nem bír velük. Ha azonban a kérdés már le van zárva, a hercegérsek azt javasolja: Novákovics leküldését el kell napolni addig, míg a türelem feltételeit betöltik. Bartensteinnek azzal az ötletével kapcsolatban, hogy a karánsebesi ortodox püspököt kellene az erdélyi ortodoxoknak is fejévé tenni, azzal reagál, hogy az erdélyi görög nem egyesültek bátorsága így ugyan nem nőne meg anynyira, mintha püspökük köztük laknék, de a karánsebesi püspök a karlócai érseknek van alárendelve, így az érsek közvetve joghatóságot nyerne Erdélyben! A hercegérsek úgy látja, minderről akkor kell tanácskozni, ha a bizottság már befejezte munkáját, a türelem feltételei teljesítve vannak. A vizsgálóbi94 „Mit dem Volk nach Wilkühr und Belieben zu verfahren."
