Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi mimszterek 267 kodó akaratának, s (ahogy jelenleg a Gubernium) csak szemlélője és tanúja lesz egy zabolátlan nép ,,Übermuth"-jának. Különös ötlettel áll elő az ifjú trónörökös: szerinte sincs más eszköz a megoldásra, mint katonaság küldése Erdélybe; minthogy azonban várható, hogy a hadsereg nem tud katonákat adni e célra, a katolikus orosz hadifoglyokból kell megfelelő számot kiválogatni, ezeket kell egy császári tiszt parancsnoksága alatt Erdélybe küldeni, s ott a császári katonaság közé kell osztani őket. Az ötlet annyira irreális, hogy mindenki elmegy mellette. Mária Terézia a Konferenz elé utalja a kibővített ülés javaslatait (azzal, hogy ott a bécsi érsek és Bajtay, az új erdélyi püspök bevonásával kell megvitatni), a Konferenz ülésén pedig a javaslat referálásánál egyszerűen nem említik a főherceg propozícióját. A konferencia 1761. január 22-én ül össze. A szokásos résztvevőkön kívül nemcsak Migazzi bécsi hercegérsek és Bajtay püspök van jelen rajta, hanem Pálffy magyar udvari kancellár is. Az ülésen felolvassák a Kancellária említett kibővített ülésének javaslatát, majd a karlócai érsek 1761. január 9-i felségfolyamodványát arról, hogy három erdélyi ortodox követ valóban felkereste őt, s szabad vallásgyakorlatuknak Mária Terézia általi engedélyezésére hivatkozva ortodox püspököt kért tőle Erdélybe. Nenadovics a sokszori leintés után jónak látta azzal visszaküldeni őket, hogy az erdélyi ortodoxok tartsák magukat Mária Terézia pátenséhez, s várják türelemmel a püspök leérkezését. Azt azonban felségfolyamodványában jónak látta hangsúlyozni az érsek, hogy a püspököt le kell küldeni, s a nyugalomhoz szükséges az unitusok eltiltása az ortodoxok elleni erőszakoskodástól. Az érdemi vitában nem is a Kancellária, Schmidlin és Uhlfeld képviseli igazán a konzervatív álláspontot {Bethlen, Schmidlin és Benők a január 10-i ülés javaslatát ismétlik meg, Bethlen azt is jelzi, hogy Kancellária többsége helytelenítette a bizottság kiküldését tudtul adó rescriptum publikálásának elnapolását, Uhlfeld csak elnöki zárszavában ad hangot véleményének), hanem a két főpap: Bajtay és Migazzi. Bajtay operátum méretű állásfoglalása mindenekelőtt elégtelennek nyilvánítja a korábban alkalmazott eszközöket; a helyzet ti. közben teljesen megváltozott. Egyben veszélyesnek tartja mind ortodox püspök küldését Erdélybe, mind katonaság alkalmazását a nyugtalankodók engedelmességre bírásában, a türelmi rendeletet és a vizsgálóbizottság kiküldését pedig elégtelen eszközöknek. Az ortodox püspök beállításával szemben azok a fő érvei, hogy ilyen tekintélyes egyházfő láttán az egész göröghitű nép azonnal elállna az unióról, és aztán sokkal „szemtelenebb" és „erőszakosabb" lesz, az illír privilégiumokat fogja követelni, s minthogy az új egyházfőt felkelés vagy kivándorlás veszélye nélkül nem lehetne tőlük elvenni, nem lenne remény az unió fennmaradására. A fegyveres erő alkalmazásának az a veszélye, hogy az így szétszórt ortodoxok Magyarországon verődnek össze, ott Bajtay szerint a Tisza és Erdély közötti megyék tele vannak románokkal [!], s az eretnekek (Ketzer ezen a tiszántúli reformátusokat érti) bevonásával oly tüzet gyújtanának, melyet a jelen ellenség (Poroszország) és a Porta miatt nem lehet majd eloltani. A türelmi rendelet feltételeit — folytatja — épp az ortodoxok sérelmezik; ezeket a korlátozásokat pedig nem lehet megszüntetni a lelkiismeret sérelme nélkül. A vizsgálóbizottság kiküldetését nem volna tanácsos nyilvánosságra hozni — ha mégis lemegy, vagy elfogadja az ortodoxok sérelmeit — s annyit ér el vele, mint jelenleg egy rescriptum; vagy nem, akkor csak az elégedetlenség nő. Megoldási javaslata: félelem és remény között kell tartani a népet addig, míg a békét megkötik, s akkor egyszerre kell leküldeni katonása-