Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 249 lyes volna. Vassich vikárius javai ügyében (minthogy Bartenstein is megerősítette: az elidegenítette az elhunyt pakráci püspök bizonyos javait) a Konferenz annyiban egyetértett Nenadovics javaslatával, hogy a szlavóniai Subdelegierte Illirische Deputationnak (ennek elnöke az ottani főhadiparancsnok), Pozsega és Verőce megyének rendelkezni kell Vassich ottani javainak zár alá vételére — ezeket azonban nem az érseknek adatta át, hanem Bécsbe irányította. A szlavóniai főhadiparancsnoknak külön is rendelkezést javasolt: tartsa szemmel Mihajlovics őrnagy tevékenységét. Ezekben a kérdésekben tehát egyhangú a Konferenz álláspontja. Abban is, hogy az exemptus püspököt mielőbb ki kell nevezni (az Erdélyi Udvari Kancellária sietve tegyen felség-előterjesztést a püspök instructiójárói és jogköre meghatározásáról, hogy azt a konferencia, megvitatva, terjessze Mária Terézia elé). Vitakérdés ott merült fel: ha exemptus a püspök, hová forduljon, ha in Spiritualibus akar eligazítást kérni ? Kaunitz, 1758. decemberi álláspontjához híven, a karlócai érsek alá rendelné e tekintetben mint külföldi érsek vagy pátriárka alá, a konferencia többi tagjai viszont a külföldi érsek vagy pátriárka alá rendelése mellett folgaltak állást, hiszen a karlócai érsek a török területen élő ipeki pátriárka alá van rendelve, így az exemptus püspök is végeredményben az alá kerülne. Arra a tapasztalatra is hivatkoznak, hogy a Török Birodalomban (értsd: Havaselvén és Moldvában) élő ortodox püspökök sohasem éltek erőszakkal az erdélyi unióval szemben, a karlócai érsek és püspökei viszont igen. Az is várható, hogy az érsek nem szemléli közömbösen az új püspök exemptusságát — ha annak hozzá kell fordulnia, bizonyára minden alkalmat meg fog ragadni joghatóságának az unitusok rovására való kiterjesztésére. Kaunitz elképzelésének a többiek szerint ellene szól az (a korábbi vitákban már elhangzott) érv is, hogy Dalmáciától Erdélyig húzódik az az ortodoxokkal megszórt terület, amely vallása révén Oroszországgal van kapcsolatban. Ha idővel, az orosz szövetségi kapcsolat megszűnte után [!] ellenségeskedésre kerül sor a cárral, igen veszélyes lenne egy ilyen tömb egységes egyházkormányzat alatt. 63 Uhlfeld táborának pozíciója tehát gyengül: bár sikerül a konferenciára beerőszakolni néhány protestáns vallásügyet, az unió és ortodoxia között ingadozó dobraiak perifériális ügyét, s egy kérdésben el tudják szigetelni és le tudják szavazni Kaunitzot, az már nem vita kérdése, hogy az erdélyi ortodoxoknak le kell küldeni a püspököt. Mária Terézia „Placet"-jét adja a Konferenz állásfoglalásához. 64 A királynő döntése értelmében ki kell dolgozni az exemptus ortodox püspök instructióját és jogkörének meghatározását. Ezt az Erdélyi Udvari Kancellária most már elvégzi, a miniszterek között körözik a tervezetet, s az 1759. június 6-án a konferencia elé kerül. Ott egyhangú határozattal fogadják el: 1/ a püspök tegyen hűségesküt Mária Teréziának és törvényes utódainak. Szorgosan legyen azon: a lelki gondozására bízott nép és papság ugyanúgy legyen hű az uralkodóhoz, senki ne lépjen fel az uralkodó jogai és kormányzata, illetve Erdély közcsendje ellen (a netáni ilyen kísérleteket azonnal jelentse a Guberniumnak). 2/ Tekintse az uralkodó kizárólagos kegyének az erdélyi 83 A román vallásügy kérdéskomplexumához is tartozik az az ügy is, amellyel más vonatkozásban foglalkozunk bővebben: Áron püspök Hunyad megyei református templom-foglalásaival. 64 EK: AG 1759: 128.
