Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

248 Trócsányi Zsolt 1759. március 27-én az érsek újabb felségfolyamodványában jelentette Vassich és Mihajlovics (az szöktette ki Oroszországba a pakráci vikáriust) ügyködését. Az orosz őrnagy Üjvidékről levélben jelezte neki, hogy felhatalmazása van Vassichtól: vegye kezéhez és küldje utána Oroszországba annak a Habsburg Birodalomban levő javait. (A megszökött vikárius maga is megírta ezt Dukláról az érseknek.) Nenadovics szerint azonban Vassich a pakráci püspök hagyatékából is magával vitt őt nem illető dolgokat, ezzel a karlócai érseket is megkárosította, s végül e javakkal az orosz szinódusnál püspöki méltóságot szerezhet. így azt kérte a királynőtől: rendelkezzen a szlavóniai főhadiparancsnokságnak, Verőce ós Pozsega megyének, hogy Vassich ottani értékeit adják át neki. Az érsek felségfolyamodványai maguk is elégséges anyagot adtak egy újabb konferencia összehívásához; emellett Erdélyből már érkeztek fel olyan felmérések, amelyeket a Konferenz előzőleg szükségesnek tartott az exemptus püspök területi hatáskörének meghatározásához. Gerontie Kotore unitus generalis vicarius készített egy ilyet, amelyet Áron püspök 1759. január 21-én megküldött a Guberniumnak, az pedig 1759. január 26-án felterjesztette a Kancelláriához. Az új gubernátor, Kemény László, uralkodói rendeletre kontroli-vizsgálatot tartatott a disuniáltak számáról. Ezt Málnási Ferencre

62 bízta. Málnási jelentése nem ad világos képet az addigi dél-erdélyi disuniálásról. Szerdahely-, Szászsebes-, Szelistyeszéken és Fejér megye egy (pontosabban meg nem határozott) részében tud 19 faluról, amelyben az ortodoxok eltiltották a működéstől az unitus papokat, s helyükbe ortodoxokat ültettek, de beszél további szerdahely- és szászsebesszéki falvakról is, amelyek elálltak az unióról (megnevezésük nélkül). Kemény ezt a jelentést 1759. március 7-én terjesztette fel Bethlen Gábornak. Márciusban az unitus püspök teológusa is tájékoztatta a kancellárt: minden össze van zavarodva, a zavar napról napra nő, Szász városszék majdnem egészében az ortodoxiára állt, ott nyíltan hirdetik, hogy új püspökük van a Bánátban [!], Szeben körül majdnem mindenki elállt az unióról. Ez tehát a román vallásügy állása 1759 tavaszán. A Konferenz 1759. április 7-én ül össze a kérdés megvitatására. Az erdélyi románok nevében a cárnőhöz küldött felségfolyamodvány ügyében az az egyhangú álláspont alakult ki, hogy mindenekelőtt az akció mozgatóit kell megtalálni. A karlócai érseknek jelezni kell, hogy a királynő dicséri buzgalmát, de minthogy felségfolyamodványából nem derül ki: ki adta át a kérvény szövegét a temesvári püspöknek (ami pedig nyom volna az akció mozgatóihoz), kérje be a temesvári püspöktől az illető adatait (neve, rendi állása, tartózkodási helye), terjessze fel a kérvény eredeti példányát. A gubernátornak külön is kell rendelkezni: a drassói (Fejérmegye) paptól, Ecsellői János pap hívétől, aki a falvakat végigjárva téríti ortodox hitre őket, s az érsek leveleit mutatja fel, továbbá pénzt gyűjt, szelíd eszközökkel szerezze meg ezeket az irományokat — vagy mint királyi rendelkezések áthágó ját tartóztassa le, s úgy vétesse el tőle ezeket. Helyes volna, ha Perlas, a bánáti adminisztráció elnöke is rendelkezést kapna az ilyen irományok hozdozóinak és fogalmazóinak felderítésére, irományaik kézrekerítésére. Mindenesetre a Konferenz alig tartja hihetőnek, hogy a kérvényt az orosz udvar tudtával fogalmazták; az már nagyon veszéFejér megyei plájás (határrendész)-felügyelő.