Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 247 a csapdára (vagy Kaunitz és Bartenstein befolyása nem elég erős ekkor rá); döntése helyesli a korábban (t.i. a tisztségek megerősítése ügyében) hozott resolutiók felújítását és megerősítését, megismételve, hogy minden olyan vallásügyet, amelyet neki kell referálni, a konferenciához fog küldeni. 60 Közben pedig a feszültség csak nő az erdélyi ortodoxok között. Említettük már Ecsellői János Keyserlinghez eljuttatott memorialisának azt a követelését, hogy a cárnő biztosai jelenlétében vizsgálja ki az ortodoxok vallási sérelmeit. 1759 tavaszán egy hasonló irományt köröz aláírás végett Erdélyben egy Dimitrij Dima Mihajlovics nevű orosz őrnagy, aki lóvásárlás címén érkezett a Habsburg Birodalomba. 61 Ebben az iratban, amelyet a cárnőnél kívánnak felségfolyamodványként benyújtani, az orosz biztosok kiküldésén túl püspököt is kérnek Péter várról, Gennadius Vassich akráci vikárius személyében, azzal, hogy utódait is Oroszországból küldjék ki, és ő és utódai az orosz szinódustól függjenek, s ne a karlócai érsektől — hiszen Mária Terézia is utasította őket, hogy ne a karlócai érsek, hanem a moldvai metropolita szentelje fel papjaikat! Az új püspök mielőbb felszentelendő, a cári biztosokkal küldjék Erdélybe a felekezeti elkülönüléshez. A püspök az orosz szinódus engedélyével[!] egyes papjaival és világi hitfeleivel együtt vegyen részt a karlócai évi gyűléseken, legyen szavazati joga érsek- és püspökválasztásnál, de ezekben is az orosz szinódus rendelkezései szerint járjon el. Az erdélyi ortodoxok nyerjék vissza korábbi templomaikat, ne tiltsák el őket újak építésétől és díszítésétől. Tekintettel a háborús helyzetre, felajánlanak a cárnőnek ezer katonát és ezer erdélyi lovat (azzal, hogy ezt Mária Terézia tudtával és beleegyezósével[!], jövedelmei csorbítása nélkül [!] állítják ki), egyenruhát és fegyvert azonban az Orosz Birodalomból kérnek, s Horváth orosz altábornagy alá rendeltetésüket is, hogy ez is segítse Dél-Ukrajnában való letelepedésüket. Ha a védelemre, a vizsgálóbizottságra és a püspök kinevezésére vonatkozó kérésük nem talál meghallgatásra, azt várják, hogy az orosz kormányzat biztosítsa útjukat Moldván át Új-Szerbiába. A kérvény a temesvári szerb ortodox püspök kezébe kerül, s az 1759. március 18-án felterjeszti a karlócai érsekhez. Nenadovics sokkal tapasztaltabb politikus annál, hogy ne látná az akció veszélyességét és irrealitását. Maga is nyilvánvalóan tart kapcsolatot a bécsi orosz követtel — de ez a folyamodvány egy külállam (bár szövetséges) vizsgálóbiztosainak küldését követeli a Habsburg Birodalomba, püspöknek Oroszországból való küldését (a későbbiekben is), ráadásul az orosz szinódus alá rendelte azt — úgy, hogy azért (a szinódus utasításai alapján) részt vehessenek a karlócai gyűléseken, a magyarországi ortodox egyház érsek- és püspökválasztásain is! Katonaságot és katonalovakat állítani az Orosz Birodalom számára akkor, amikor a Habsburg Birodalom nem kap katonát kivérzett ezredei feltöltésére ? Kivándorlást Dél-Ukrajnába ? Nenadovics egyet tehet: a kérvény-akciót sürgősen (1759. március 23-i felségfolyamodványában) Mária Terézia tudtára hozza. Ebben jelezte azt is, hogy az erdélyi ortodoxok nevében eljáró személy azonos Ecsellői János pappal, akinek Oroszországba való menekülését már 1758. december 27-én jelentette a királynőnek. Élesen elhatárolta magát az akciótól: az a közrend megzavarása és a nagy fáradsággal visszaszorított kivándorlás felmelegítése! 80 A Ministerialkonferenz 1759. február 21-i ülésének jegyzőkönyve és a resolutio: EK:AG 1759:64. 61 1. Tóth Z.: i. m. 210. és az ott hivatkozott irodalom.
